Tulipán és bicikli

Folytatom a beszámolót. Második Párizsi napom, igéretesnek érkezett a Louvre miatt. Csakhogy már reggel fájt a lábam, de azért sem ültem fel metróra. Először lesétáltam a Bastille-ig, aztán Place des Vosges - egy szép park, körül régi épületekkel. Itt vett lakást annak idején Victor Hugo, megvártam a nyitást - mert hát persze amilyen korán csak lehetett elindultam - és szétnéztem V. H. lakásában is. Mert miért ne? Aztán St. Louis szigete, semmi érdekes, Panthéon viszon annál érdekesebb volt a Focault ingával és a sírokkal, majd a Sorbonne, Notre Dame. És itt telt be a pohár a franciákkal. Mindenütt csavargók, pénzt kunyerálnak. Először megkérdezik, h tudsz-e angolul és a gyanútlan túrista azt hiszi, h segítségre van szükségük - na igen pénzbelire. Amúgy az is idegesített, h tényleg nem tudnak angolul. Legalább a fővárosban kellene, legalább. A másik a francia hapsik. Nem lehet őket levakarni. Más mentalitás, nem tökölnek mint a hazaiak. De engem idegesített én nem szeretem az ilyesmit. Vannak olyan ismerőseim akiknek ez természetes, hát nekem nem. Az egyik csak nem akarta érteni, h akkor viszlát, én megyek, nem, nem kell elkisérni. Csak akkor vette a lapot, amikor rárivaltam, h ne érjem hozzám. Amúgy sem sok mindenkinek engedem meg, h hozzám érjen, egy vadidegennek meg főleg nem.

Ekkor már haza akartam menni. Csakhát a Louvre, az ugye még hátra volt. Na ide se szivesen megyek vissza mégegyszer.

Számomra egy múzeum csendes, ahol van idő nézegetni, merengeni. A Louvre nem ilyen hely. Hangos, zajos, sok a látogató. Talán túl sok. Sok túrista csak a főbb látványosságokat nézi meg, ott viszont tömeg van. Az meg, hogy majdnem minden sarkon a Mona Lisa néz vissza... ááá. Mona Lisa a Louvre Britney-e. Mindent megpróbálnak eladni vele, amit csak lehet a bögrétől a kirakóig. Elvileg láttam a festményt, gyakorlatilag nem. Ugyanis annyian voltak, h nem tudtam élvezni. (Fuck The Da Vinci Code!!!) Az egyiptomi és ókori Római, Görög kiállítás tetszett. És ott a tömeg sem volt akkora.

Aztán még volt pár órám, amit eltölhettem volna a Louvre-ban, vagy akárhol, de inkább a vasútállomáson vártam 3-4 órát a vonatomra. Elég fáradt voltam mozdulni is alig bírtam. De ez sem telt unalmasan. Merthogy valaki sikeresen elesett. erre nem is figyeltem fel, csak arra, kutyás őrök érkeznek. (számomra az is vicces volt, h állandóan bemonták, h a csomagokat ne hagyják magukra, persze nem a lopás miatt, hanem mert a rendőrség gyanús csomagként kezeli őket és elszállítják...) Szóval beletelt vagy 15 percbe mire végre stabil oldalfekvésbe tették (szerintem részeg lehetett), de sikerült úgy esnie, h beverte a fejét, ami elég erőteljesen vérzett. Szép zárás.

Párizsból csak egy szuvenírt hoztam, vettem egy szoknyát. Egyedül soha többet nem megyek Franciaországba.

Csak 2 napja jöttem vissza, de máris zajlanak az események. Tegnap Adi főzött vacsit. Mondanám azt, h isteni volt, az is volt, csak a fűszerezés erős volt nekem. Aztán megkóstoltuk a belga csokikat, amik szerintem túl édesek.

Ma a meló szörnyen indult, ugyanis Eva, az egyik breakfast-os lány összekapott az egyik vendéggel, de annyira, h verekedés lett belőle. Ráadásul ma szinte csak check-out szobám volt. De aztán kezdtek a dolgok jobbra fordulni, ugyanis most adakozóbbak voltak a vendégek, borravalóból elég sok akadt, az egyik szobában 16 font ;-) szerintem véletlenül hagyták ott, de ugyanakkor 6 üveg sör társaságában. Buli lesz.

Aztán hívott a főnök az irodájába. Áthelyezett a Heart of Amsterdam hotelbe. Kell neki valaki, aki mindenkit rendberak és sürget. Először nem tetszett az ötlet, mert hát úgyis hazamegyek lassan, de kiderült, hogy a barátaim többsége ott dolgozik, meghát a hotel is közelebb mint a másik, és soha többet nem kelle mennem, abba az átkozott Apple Inn-be :-))) Az egy más kérdés, h a hotel a vöröslámpás negyedben van. De én nappal fogok dolgozni :-D

+ sajnos ahogy hazamegyek megint meg kell látogatnom a fogorvost. Egyszerűen röhejes, ahogy rohadnak a fogaim. Az embereknek általában a tömés esik ki, na nekem a tömés megmarad csak a fogam töredezik le szép sorban körülötte...  érdekes.

Párizst elég nehéz lesz elmesélni, főleg az első napot. Mert ugyanis nem voltam hajlandó metróra ülni, mindent látni akartam. Ennek az lett a következménye, h kb. 15-20 km gyalogoltam a városban + múzeumi tátogás. Először az operát néztem meg, lenyűgöző, aztán jött a Louvre - mit mondjak, szinte sírtam a gyönyörüségtől. Óriási és gyönyörű épület - ám ekkor kiderült, hogy keddenként zárva... WTF!!! Ekkor át kellett szerveznem az egész túrát. Hát megcseréltem a két napot, bár így nem volt olyan gazdaságos menetelés terén. Megindultam a Rodin múzeum felé. Út közben persze láttam jó néhány szép dolgot, a Louvre előtti teret, kertetket megcsodáltam, hidak stb. Rodin... óriási sor, rendben, ha már eljöttem idáig, beálltam. Ekkor jött egy múzeumőr, aki elhadart valamit arról, h kert, meg h zárva, meg múzeum (francia nyelvtudásom nem a legjobb), de azért rendületlenül sorban álltam, abban a hitben, hogy legalább a kertbe bejutok és 1-2 szobrot látok. Szerencsére nem volt igazam és épp ellenkezőleg a kert egy részét zárták le. Na végre, rászabadultam a szobrokra!!!

Aztán már ott volt a közelben az Invalidusok, hát azt is megnéztem és volt olyan szerencsém, h a katona zenekar épp akkor játszott, meg díszszemlét tartottak. Király volt.

Aztán persze az Eiffel torony. Mint azt már mondtam, eldöntöttem, h lifttel megyek, és nem értettem kik azok a hülyék, akik be merik vállalni a lépcsőt. khmm, hát én. Megláttam a sort a liftes bejárat előtt és gyorsan elindultam a lépcsők felé. Mondanom sem kell, h mire leértem a lábam remegett a kimerültségtől... nem voltam egy nagy Eiffel torony fun, de ezek után az lettem. Csodálatos egy szerkezet, arról nem is beszélve, h a kilátás milyen gyönyörű volt... ez egy 10 pontos nap lett.

Végül a hostel felé indultam, persze nem volt közel, a város másik végében, mivel nem így terveztem az utat, de legalább láttam Champs-Élysées-t és a Diadalívet (na ekkor voltam tök éhes, csakhát itt aztán nem kapni olcsóságot, ekkor egy kicsit kiborultam, Párizs különben sem olcsó hely.) A szállás nem volt rossz, leszámítva, h 2 csaj hajnali 3-ig jött-ment és nem tudtam tőlük aludni. Párizs amúgy is zajos, Amszterdamhoz viszonyítva. De hiányoztak a biciklik!

Az utazás elég kellemesen telt, Pascaline franciát tanított egész úton, szóval mire Lillebe értünk teljesen lefáradtam... De nem gond, ekkor még lelkesedtem. Amikor megérkeztünk sajnos kiderült, h nem tudjuk Pascaline csomogját sehol sem a megörzőbe rakni, szóval egyedül vágtam neki a városnak, de ugyanakkor időm nem sok volt, mert nem akartam őt nagyon magára hagyni és még enni is akartunk. Első benyomás az volt, h szép város, második, h nem. A központ, a régi épületekkel nem nagyon tetszett túl csicsás volt a szememnek. Aztán meglátáttam egy szép temlomot és neki eredtem, és ekkor (csupán néhány méterre a főtértől) megláttam Lille igazi arcát. Piszkos és büdös, csavargók, kéregetők mindenütt. Ha értékelnem kellene ezt a várost 10-ből 2. A 2 pontot csak a fincsi péksütemények miatt kapta. Kipróbáltam a pain du chololate-ot és egy mazsolás csigát. Finom, talán túl édes.  

Arrast (képen) viszont nagyon szerettem. Kb. akkora város lehet, mint Debrecen (nagy bevásárlóközpontok nélkül) A város aranyos, főtere érdekes, Pascaline pedig, mint idegenvezető nagyon jó volt. Felmentünk egy toronyba, ahonnan csodás kilátás volt, csakhogy elég félelmetes volt a feljutás és utána eldönöttem, h bizony az Eiffel toronyba csakis liftel vagyok hajlandó felmenni. Aztán megittunk egy francia sört is, mert miért ne.

Minden napról külön bejegyzést próbálok írni. Elég esemény dúsan telt a kinn létem. Ha amszterdami tartózkodásomat egy 10 pontos skálán 10-nek értékelem, akkor a kirándulás olyan 5 volt, átlagosan. A miértre majd kitérek. Képeket meg töltögetek fel. Több száz készült, csak a legjobbak kerülnek fel.

Más: A másik vizsgám is sikerült 7.5-re. Nem rossz ez sem. Tekintve, h csak egy estém és délelőttöm volt rá.

végeredmény:

Lássuk mennyibe van is nekem ez a kis kiruccanás. Ez a bejegyzés inkább magamnak szól. Összegzem, h mennyit voltam képes elverni még a kirándulás előtt.

Amsterdam-Lille: 32 eu

Lille-Arras: 8 eu

Arras-Paris retour: 49 eu (na, ki érti ezt??? egy országon belül drágább utazni, mint 2 ország között)

Arras-Amiens-Berck: maxium 40 eu (lehet, h kocsit bérlünk és úgy olcsóbb lenne)

Arras-Lille: 8 eu

Lille-Brussel: 19 eu

Brussel-Amsterdam: 13 eu

És + 24 eu a szállás. az annyi mint 193 euro csak az utazásra. (árfolyamtól függően olyan 50.000) És akkor még nem ettem, nem vettem belga csokit, belga sört, francia croissant, nincsenek benne a belépő jegyek. El se hiszem, hogy volt pénzem megvenni a jegyeket. És akkor még szerencsés vagyok, mert csak 1 éjszakát kell fizetnem és Pascalinékkal fogok enni. De ha kell inkább éhezem a hónap hátralévő részében, de jól akarom érzezni magam.

Már amennyire lehet. Párizs csodaszép és izgalmas. De talán nem tök egyedül. Végül a francia lány nem tud elkisérni, én meg majd ott állok az Eiffel toronyban tök egyedül összetört szívvel... Adival való kis kapcsolat is csak arra jó, hogy amúgy is összetört szívemet porrá zúzza. De majd küldök egy nagyölelést fentről Boszinak és tudom, h akkor legalább olyan boldog leszek, mintha velem lennének. Visszaolvasva a saját bejegyzéseimet úgy tűnik, h MNK vagyok, milyen hamar Adira akadtam a szakítás után, de jobban megnézve a dolgokat kb március óta iszonyú magányos vagyok, még jó, hogy igénylek egy kis törődést. A rokonokat, ismerősököt meg naponta új tervekkel ijesztem meg, h mit akarok csinálni azután, h végeztem.

Teljesen át kell gondolnom a jövőmet. Minden összeomlott, mindent újra fel kell építenem. De ugyanakkor szeretném azt is, h ez a kapcsolat ne legyen csak egy múló szeszély, soha sem voltam az a tipus, aki rövidtávra tervez. Ez viszont szinte elképzelhetetlen, ami megrémiszt. A főnök felajánlotta, h dolgozhatok recepción, de ahhoz hollnadul kellene tanulnom. De! nem szeretem a holland nyelvet és ha már lépegetek felfelé valamilyen lépcsőn akkor valami jobban kereső legyen, De! Itt van Adi. Ez pedig egy olyan dilemma, amit csak az idő old meg.

Amit jelenleg, ismétlem jelenleg (mert múlt héten még francia honban akartam Au PAir lenni) elképzelhetőnek tartok, és talán több érteme is van, mint a többinek, hogy diploma után Angliában elvégzek egy mastert és/vagy családterapeuta képzést. Közben persze valamilyen meló, megkeresni a tandíjra valót. Otthon folytatni a tanulmányokat pointless-nek tűnik. És ha más nem, megkeresem a magam Rickmanét fiatalabb kiadásban.

Ennek a vizsgának az eredményét végre tudom: 7. Ez is meg van. Összesen 1,5 napot tudtam rá tanulni, de minek mentegetőzök kész csoda, h az adott körülmények mellett elmentem vizsgázni. Tehát nincs pótvizsga ebben a hónapban. Már csak a másik vizsga eredményét várom. Annak viszont augusztusban van a pótvizsgája. Ha nem jön össze örülök, mert akkor vissza kell jönnöm, de ki a fene akarná még 1x ezt a hülyeséget megtanulni?

Kicsit elegem lett a tervezgetésből, úgyhogy leírom, ami eddig biztos. Elég nehéz minden fontos dolgot besűríteni néhány napba.

Tehát: 9-én indulunk Lille-be busszal (mert a eurolines sokkal olcsóbb, mint a vonat). délutánra ott is vagyunk. Itt egy kicsit szétnézünk Palace Rihour, Town Hall, talán egy városnéző körút keretében. Ez tulajdonkép nem is lesz kidolgozva, mert lehet h csak 1-2 órát tudunk itt lenni. de feltétlen megkóstolom: sajt (vieu-lille), egy kis sör, Méert-féle gofri meg talán egy lille-i csokivirág is lecsúszik majd. Nem tudom mi az, de majd kiderül. Én örülnék egy-két múzeumnak is pl. Fine Arts Museum vagy a Hospice Comptesse.

Estére Arrasban vagyunk (kép), itt lakik Pascaline vőlegénye. Este városnézés.

Másnap kora reggel Párizs vonattal. Más útat nem találtunk és méregdárga ami azt illeti, csak 1 órányira van, tegnap még 20 eu volt a jegy, ma amikor meg akartam venni 28... semmi gond, megvettem. De éppen a jegyár miatt úgy döntöttem, h egy kis hotelben megszálok estére. A hotel ugyanis csak 24 eu, a returjegy meg 56...

Párizs első nap: ez gyakorlatilag legalább 15 óra sétát takar... Nem tudom, h lesz-e bármikor is még lehetőségem visszatérni, úgyhogy szinte mindent látni akarok. (metrózni tehát már csak végős esetben) Rue la Fayetten lefelé megcsodálom az Operaházat, majd egyenesen a Louvre-ba, szigorúan csak 4 órát eltölteni (!!!) (2 szekció, francia festők és ókori görög, római emlékek). Majd nászútra talán visszajövök mégegyszer... Sajnos a Louvre nem egy délelőtti program.

Aztán végig sétálok a Szajna partján (azóta erről ábrándozok, mióta Kun János tanárúr mesélt róla), Pont Neuf-ön át (legrégebbi híd, kép) Ile de la Cité szigete: Sainte Chapelle és Notre Dame. Aztán gyors kitérő a Latin negyedbe, egy kukkantás a Sorbonne-ra (vagy kettő :-))), Panthéon, fotózkodás Voctor Hugo sírjánál (meg Voltaire, Rousseau,Morat, Zola, Duma...) Nem kellene kihagyni egy ókori római arénát sem, majd vissza egy másik szigeten keresztül (Ile St. Louise), állítólag szép. Íme:

Ha még bírom szusszal egy szép parkocska és Victor Hugo háza. Bemenni már sajnos nem igen tudok majd, de azért megcsodálom. Innen pedig a hotelbe, attól függően h mennyire fáj már a lábam metróval, de szerintem az éjszakiai Párizs lenyűgöz annyira, h ilyesmi ne zavarjon.

Másnap kora reggel: át a belváros másik részébe és Eiffel torony, Rodin múzeum (jupppé, ide azóta akarok elmenni, amóta Rózsavölgyi tanárúr mesélt róla, el se hiszem, h láthatom a Csókot), Invalides, Szajna, Pont Alexandre III (a legszebb híd), Champs Élysées, talán egy kisebb múzeum, attól függően h mennyi időm marad a vonatig, talán a Sacré-Coeur. Ami mókás lenne, mert ezen a környéken forgatták Amilie csodálatos életét. És mind e közben megpróbálok nem éhenhalni, finomakat enni.

Aztán másnap Pascaline-nel Amiens és Berck-sur-Mer. A képek magukért beszélnek, h miért megyünk.

Óóó, és a bejegyzés címét az adta, hogy bizony alig vihetek magammal valamit, mivel mindent cipelnem kell... így tényleg csak a legfontosabb jöhet.

:-D

Aztán haza indulok hajnalban, de hogy azért Belgium se maradjon ki, Brüsszelben megállok néhány órára, kicsit szétnézek és kész csoda lesz, ha mindezek után még lépes leszek reggel munkába menni...

Az a legjobb az egészben, hogy ezt az egész utat magamnak köszönhetem. A saját pénzem verem el és magam terveztem el. Persze jobb szerettem volna Párizst nem egyedül végigjárni, hanem egy hímnemű egyeddel, de az élet nem ilyen. Így is hálás lehetek, h nap, mint nap valóra válnak a kis álmaim.

Sikerült 5 napot kivennem, úgyhogy június 9 és 13 között megyek Franciaországba!!!!!

Még csak most dolgozom ki az útitervet. Egyelőre az a biztos, hogy Lillehez közel szállok meg, Pascaline-éknál, 2 napot Párizsban töltök, remélhetőleg lesz egy idegenvezetőm Pascaline barátnője, aki itt volt és tök hálás, amiért kölcsönadtam a biciklimet. És akkor még van 1 napom valamilyen más városra, városokra... Rokonlátogatás pedig kimarad, mert akkor nem maradna időm a Louvre-ra :-P

Ha valaki tudni akarja, hogy milyen Erasmusosnak lenni, a fenti filmet ajánlom. Szinte minden, ami a sráccal történik megtörént velem is. (kivéve, h nem csaltam meg a párom, de a szakítás az megvolt)

A filmben van egy jelenet, amikor az angol könyvmoly kiscsajt végre ki tudják rángatni a szomájából és elviszik bulizni. Akkor este a 'No women, no cry"-t éneklik, aztán összejön egy pasival.  Ugyanez volt nekem is Adival. :-))))) (dal+könyvmoly csaj) Kettőnkről nem is akarok többet írni, mert egyrészt más blogolókkal ellentétben én teljesen felválaltam kilétemet és nem akarom kiteregetni magánéletemet, másrészt bár nem mondtuk ki, de nyilvánvaló, h egy nyári kalandról van szó, 2 hónap alatt, aligha fordulhat komolyra. (ha mégis, arról örömmel tudósítok)

Csütörtökön buliban voltam. Jó volt. És pont. Nem az én világom az igazi amszterdami buli. érdekes volt. Ezt is megtapasztaltam. Lehet, h az volt a gond, h egy kortyot sem ittam, drogozni meg főleg nem...

Megy a meló, néha randi, igazán nem érzem azt, h vége lenne itt az egyetemnek, meg aztán tanulni valóm is akad. Azt viszont érzem, h lassan vége az erasmusnak, ami rettentően elszomorít. Rosszabb lesz innen hazamenni, mint idefele. Nem tudok csak magyarokkal élni.

Eléggé megváltoztam, megváltozott az életszemléletem. Nem véletlenül éltem örökös nyomás alatt. Otthon mindennek meg van a maga rendje és ideje. Csináld meg az általános sulit - minnél több versennyel, minnél jobb jeggyel, középsuli - detto, csak szurj be egy nyelvvizsgát is, mert az KELL, innen egyetemre KELL felvételizni, mert különben lúúúúzer vagy, ki ne hagyd a jogsit, meg még nyelvvizsga, meg még ami belefér, aztán nem ártana, h találnál egy jó állást, de ne sokáig, mert tul képp 25 évesen már férjnél KELL lenni, és gyereket KELL szülni. Jön a tipikus nyelvvizsga téma: gyerek vagy karrier, el KELL döntened.

Na mármost én most abban az időszakban vagyok, amikor már szinte az összes barátnőm férjnél van, vagy már gyereket is szült és nekem is KELLENE... Az egyetemet is be KELLENE fejezni, mert már mindenki más befejzete. De már állást is KELLENE nézni, mert különben nem kapok semmit. ÉÉÉÉs pszichológus állást KELLENE, mert mi a jó nyűnyavajának szenvedtem akkor végig 5 évet??? ááááááá Sokan hihetik azt, h túlzok. De nem, ez így van. És ezt látom sok ismerősömön, a "kellek" uralják életünket.

Szóval, amit én eldöntöttem az nem az, amit majd megKELL tennem, hanem az amit nem akarok és kész. Nem akarok Mo-on élni, nem akarok újra összejönni Pítörrel, nem akarok csak azért pszichológusként dolgozni, mert itt az ideje, nem akarom magam korlátok közzé szorítani. Lesz, ami lesz. Lehet, h diploma után kimegyek 1 évre Au pair-nek, lehet, h visszajövök Amszterdamba, lehet elmegyek egy hajóra szolgálni... inkább a lehet legyen több, mint a kell.

A franc... a diákhitelt vissza kell fizetni...

Amúgy visszatérve a filmre, ugyanez történt a sráccal is. Visszatérve Franciországba, hiába kapott jó állást, nem találta a helyét a szűk falak közt...

Miért is jó egy native speaker-rel haverkodni? szlenget lehet tanulni, nem nagy valami, de mi hajlamosak vagyunk mindent kiírni, mindent tökéletesre vinni, hát nem kell. Ezt csak Adamtól tanultam csak 1 este alatt:

Lemme know = let me know

somethin = something

Good Luck 2u = good luck to you

tmrw = tomorrow

Cuz = because

wtvr = whatever

A kedvencem: kettőn áll a vásár (szerintem az angol változat sokkal érdekesebb, fifikánsabb):

It takes two to tango.

Na ez a vizsga is letudva. Ez biztosan sikerült. 6 kérdés volt, 5-öt tudtam, egyhez azonban semmit. De az elmúlt kusza, sűrű hetek után határozottan jó teljsítmény. A tanár rendes volt, kérdések normálisak.

 Vizsgák letudva!!! Most kezdhetek az otthoniakon dolgozni... de szép sorjában, azt hiszem mostmár kiérdemeltem a pihenést. Többet tanultam és dolgoztam, mint 10 erasmusos együttvéve :-p  

Tök jó volt együtt tanulni Adammel. Szeret beszélni az biztos, de nekem ez most kifejezetten jól jött. Ő elmondta a feljezeteket, beszélgettünk róla, kérdezgettük egymást. Mindent összevetve ez volt a legjobb vizsgára felkészülésem. Most éreztem igazán, h mennyit javult az angolom. Együtt tanulni egy native speaker-rel... nem akarok haza menni........

Még miellőtt valaki azt merné mondani, hogy biztos jól ment az, ügyes vagy stb. elmondom, h nem. Baromira nem. Azt se hiszem el, hogy ilyen marhaságogkat képes voltam leírni. Na már megint nem tudtam, hogy mi a fenére kiváncsi a tanár, de ha többet tanulok, akkor se tudtam volna. Ez eleve veszett ügy a részemről, ugyanis ez egy szociálpszichológia masters tárgy volt, én meg ugye nem erre szakosodtam...Összesen 4 esszé kérdés volt. Az első, egy training kritikája volt, nagyon-nagyon remélem, h ez elég lesz egy 5.5-höz. Eredetileg ez a vizsga csak 1/3-át adta volna a jegynek és a kiselőadás a másik 2-őt, csak sajnos közben meggondolta magát. De hogy mire, azt nem tudjuk. Csak abban bízok, h a kiselőadás megtartásával meg az irkafirkával át csusszanok.

Holnap megint vizsga, egy fokkal könnyebb, mert tiszta, h mit kell tanulni, de ugyanakkor a mennyiség tetemes. Van rá 1,5 napom! juhééé. Adam átjön ma este, hogy együtt tanuljuk (az az amcsi srác, akit nem nagyon csíptem, sőt most is vannak fenntartásaim vele kapcsolatban, de amcsi és az angolját nagyon szeretem). Azt mondta, h ő mindig így szokott, hát én meg mondom akkor kipróbálom. Ha nem figyel valaki, akkor meg úgyse tudok koncentrálni. Tényleg nagyon nagy koncetrációs problémával küzdök. Ilyen még aligha fordult elő velem. Imádkoztam azért, hogy legalább a vizsga közben oda tudja figyelni. Szerecsére megijedtem annyira, h 2 órából csak 1 felet töltöttem azzal, h mekkora hülye vagyok.

Ó, de mekkorában... Holnap vizsga, holnapután vizsga és mit csinálok??? na mit? Ha nem Adival vagyok, akkor rá gondolok. Ez kész. Annyira más, mint az összes korábbi "pasim". Még a harmadik randi után is félénk... majd később mesélek róla. De most vissza a tanulni valókhoz.

Amilyen érzelmi káoszban voltam az elmúlt hónapokban, most olyan boldog vagyok.

"Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Most kéne össszeveszni,
Erônket összeszedni,
S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!

Most kéne visszakozni,
Nem, várni, nem habozni,
És menni, menni a józan ész után.
Egy másik útra lépni,
Egyszer sem visszanézni,
A búcsú ma még nem fájna tán.

Boldog vége ennek úgysem lesz..."

Tegnap annak ellénére, hogy ma dolgoztam hajnalig buliztam. :-P Jó volt? Jó volt!!!!!!!!!!!!!

Ma egész nap olyan mosollyal dolgoztam végre, amit senki sem tudott letörölni az arcomról. Talán erről majd később.

A buli egyik legjobb mozzanata volt, amikor a srácok énekelni, zenélni kezdtek. Elég hippi hangulat volt. A többiek azon akadtak ki, hogy a lépcsőn sör csorog le, én meg azon h két csaj borította ki, mert olyan hevesen smároltak.

Amszterdam. És pont.

Már nincs szükségem a régi-új hobbyra szerencsére. Verseket tanultam, mint régen, felmontam őket, néhányat videóra is vettem. Talán egyszer YouTube vid lesz belőle, de nem hiszem. Azt hiszem azzal mindenki egyetért, hogy egy Arany ballada azért képes lekötni az ember gondolatait, segít koncentálni Ady verseket pedig kifejezettem ajánlom düh kitöltésére. Csakhogy nincs szükségem egyelőre Adyra, mert megismertem Adit. Nem vicc.

Tényleg semmi okom a panszra, rendesen lekötöttem magamat. Ma Wendi Xu-val (ugye milyen szép neve van?) elmentünk a Madame Tussauds-ba. sajnos voltak olyan részek, amiről nem volt szabad felvételt készíteni. Egy helyen a Karib tenger kalózainak a témáját dolgozták fel és össze-vissza ijesztegettek minket. Ezerszer jobb volt, mint az elvarázsolt kastély, az egyik kalóz meg kipécézett magának és enegem szagolgatott :-DDD Nagyon vicces volt. Egy másik teremben Hollandia történetét ismerhettük meg interaktívan. Király volt. A bábuk... a képek magukért beszélnek. Nagyon élveztük, minden baba egy kreatív feladvány volt: Mit lehetne vele kezdeni. Robbie Williams-el könnyű volt, szinte ihletet kaptam :P volt ott sok mindenki, politikusok, zenészek, meg persze holland hírességek: a királyi család, meg olyanok, akikről halvány gőzöm sincs, hogy kik, de jól elvoltunk velük is. Negativum: A Mel Gibson hasonmás szörnyű volt, alig ismertem fel. A belépő drága. Képet készítettek velünk a Jack Sperrow babánál, de mint kiderült potom 8 eu egy darab, szóval inkább olyat nem kértünk.

Aztán elmentünk vásárolgatni. Wendi csak most szúratta ki a fülét, úgyhogy jól bevásároltunk ékszerekből - megint. :-P De most volt okom is rá (kifogások...kifogások) a régi zöld medálos nyakláncomat végleg levettem és helyére egy baromi nagy lila köves került, az ez "egy évnyi foglaló" gyűrűmet meg felcseréltem egy nagy fekete kövesre :-P Így kell ezt. (aki érti érti)

A jövő héten 2 vizsgám lesz. Ez egyikre még nem is tanultam. De most kivételesen tényleg teljesen lesz*rom. Ma ezzel ment a nap, a többi nap dolgozom, holnap este buli lesz itt (miért hagynám ki?), aztán eligérkeztem egy másik bulira jövő hétre...

Tényleg nem unatkozom:

Az új életfilozófiám:

"You know, this isn't the first time this has happened to me
This love sick thing
I like serious relationships and a
A girl like me dont stay single for long
Cuz everytime a boyfriend and I break up
My world is crushed and I'm all alone
The love bug crawls right back up and bites me and I'm back"

(Fergie: Clumsy)

Miután megvettem a sapit, beugrott az Igazából szerelem... De a frizun nagyot röhögtünk Kátyámmal, mindez a véletlen műve. Következőleg, ha lesz lehetőségem becenevet vállasztani, lehet hogy a Keira-t választom...

Gyászolják szerettei, gyermekei... Pontosabban a meg nem született gyermekem. Én már képes lettem volna gyereket szülni neki. De csak én éreztem így.

Kezd a fejem kitisztulni, már más színben látom minazt, amit mondott, amit tett. Tulajdonképen az ellenkezőjét tette annak, amit mondott. Most minden hazugságnak tűnik. Azóta, h elváltunk a reptéren, szépen fokozatosan leépített. Egészen addig, amíg már nem bírtam cérnával a dolgot. És megint csak menekül, nem hajlandó megoldani a problémát. És már lassan-lassan, ahogy majd az emlékek halványulnak nem az fog fájni, hogy elhagyott, hanem az ahogy azt tette.

Ami engem illet, az utóbbi időben rengeteget sírtam miatta, érte, utána. Minek? Csak törtem magam egy délibáb után. Már nem ismerem azt az embert, aki kiment Belfastba. Teljesen megváltozott.

Pórbálom pozitivan felfogni a helyzetet. Ő az, aki egy nem mindennapi lehetőséget dobott el magától. Nem sok ilyen csaj nem szaladgál az utcán :-P Szerintem egy 10-es skálán, ha egy kicsit adok magamra simán megvagyok 8-as, az eszem a helyén, szivem a helyén, kicsit főzök, kicsit rajzolok, kicsit írosgatok is, érdekel a művészet egy kicsit a sport, kreatív vagyok és talpraesett. (ez akár hirdetés is lehetne, várom a jelentkezőket ;-)

Lefoglalom magam, amivel csak lehet. Most van 1 hetem a vizsgákig, remélem tudok majd koncentrálni. Aztán pedig, azon a héten, amikor jött volna inkább elhúzok innen, és megyek Franciországba! aztán rákövetkező hetekben Belgiumba. Szépen felosztom a napokat. Kitaláltam magamnak egy teljesen régi-új hobby-t, de psszt... ez még titok. Hamarosan beindítom ezt a projectet is :-P

Ami a pasikat illeti... Nincs kedvem már megint tini sztorikhoz, meg "utálom az összes nyavajás hapsit, mind olyan..."-hoz.  Ez a szakítás is épp elig "tinis" volt. Már sokkal idősebbnek tartom magam, már rég papást-mamást kellene játszanom. Fogalmazzunk úgy, h nem zárkózom el a lehetőségektől, de annak a hapsinak igencsak fel kell majd kötni a gatyáját, ha ki akar velem kezdeni!

Ne nézz romantikus filmeket, ha épp "Adj király katonát" játszanak veled.

A repülőútról elfelejtettem írni. Sikerült megint ablak mellé ülni. kopp-kopp-kopp Csodálatos idő volt, sehol semmi felhő sokáig és ezért végig lehett látni a talajt. Személyszerint én mindig azt hittem, h lezuhanunk. Mostanra már a repülés nagyon rutin dologgá vált, tényleg mint a buszozás (fapadoson a körülmények is olyanok). Most kivételesen senkivel sem beszélgettem, aminek először örültem, mert zavartalanul élvezhettem a tájat, de többet nem teszem. Imádok ismertkedni és beszégetni vadidegenekkel. Hazafele pl. egy matrózzal beszélgettem reggel fél6-tól olyan 10-ig, sokmindent megtudtunk egymásról csak a nevünket nem :-))) Olyan sokmindent megtudhat így az ember. Különböző élettörténeteket lehet hallani, tanulságos. Várjunk csak, lehet, h ez szakmai ártalom?

Visszatérve eldöntöttem, hogy a csoki próbálgatást egy kicsit hanyagom és sajt próbálgatásra cserélem. Sikeresen kiválasztottam egyet, ami nem tűnt túl bizarrnak ugyanakkor kinézetre meglehetősen távol áll az sajtról alkotott sémámtól (ami trapistát takar). Bettina chévre frais: Fehér sajt, 10 deka volt olyan 400.-, állaga mint a macisajté, íze, mint a túróé. Na ezt rakjátok össze. Az itteni tútó nyomi, de vehetek olyan sajtot, aminek túró íze van, csak állagra más. És nem csak hasonlít a túróéhoz, hanem pontosan olyan az íze. Következőleg valami "szineset" veszek inkább. Amúgy finom.