Pro-social Behavior órára kiselőadást kellett tartanunk. Az óra többnyire trainingekről szólt, nekünk is azt kellett összehozni. Szerencsére nem egyedül. Én egy német lánnyal, Anne-nel álltam össze és bekönyörögte magát egy portugál lány is, Diana. Na ez hiba volt. Több bajunk volt vele, mint magával az előadással. Először is az egészet mi csináltuk, a csaj semmit hozzá nem tett. Az első alkalommal 1,5 órát késett… ehhez nincs mit hozzáfűznöm. A második alkalomra már meg volt az egész váza, de néhány dolgon még kellett gondolkozni, ehhez sem rakott semmi újat, de befejeztük. Csakhogy az ő gépén volt és elfelejtette nekünk tovább küldeni… az angol nyelvtudása, nos, rejtély számomra, hogy hogyan maradt életben… azt se értette meg, hogy ok, akkor az óra előtt itt meg itt találkozunk gyakorolni, na mehettem utána. Úgy éreztem magam, mint valami anyuka. És mivel ilyen az angolja, persze azt nem várhattuk el tőle, hogy ő tartsa meg a kiselőadást, pedig így lett volna fer.
De megcsináltuk. A választott téma magyar-cigány ellentét volt, hogyan kellene a két kultúrát közelebb hozni és hogyan lehetne a gyűlöleten alapuló támadásokat (hate crimes) megállítani. Tömören. Az egész kísértetiesen emlékezettett a két héttel ezelőtti angol vizsgámra. Csakhogy! Itt a diákok kérdeztek spontán és mit mondjak… nem akarok megsérteni senkit, csak fura, hogy amiből otthon államvizsga van, az itt természetes és ismét hangsúlyozni szeretném, hogy milyen perfektek.
Szerencsémre felfigyelt rám egy holland srác az órán és szép kék szemei és mosolya engem is megmosolyogtatott. :-P
Nem kell engem félteni, csak idő kell és feldolgozom. Csak idő, semmi más. De hogy mennyi…
