Tulipán és bicikli

Ez az utolsó bejegyzés. Nem sok értelme lenne folytatni az amszterdam.blog-ot, ha már nem Amszterdamban élek. Elképzelhető, hogy később lesz folytatás... minden attól függ, hogy melyik országba vet az élet. A blogot persze nem törlöm, nekem is szükségem lesz rá, életemben először tényleg sikerült normális naplót írnom, semmi fontos ki nem maradt. Később könyebb lesz felidézni ezt a fantasztikus 6 hónapot.

Mára már csak a pakolás maradt. Azért még utoljára elugrottam a török piacra és sikeresen összeszedtem megint néhány marhaságot (szoknya, nyakláncok).

Fél év egyetlen bőröndben... Adi jól jár, sok mindent hagyok itt neki. Vele ma még egyszer, utoljára találkozok, egy csendes kis vacsorát eltöltünk valahol és könnyes búcsút veszünk. Szakítunk. A távkapcsolat tapasztalataink szerint nem működik, így nem eröltetjük. Mindketten tudtuk ezt és már az elején megbeszéltük, h így lesz.

akkor hát:

Bye!

 

A vöröslámpás negyedről el is felejtettem írni. A lányokkal utolsó este elmentünk és "szétnéztünk". Igazából nincs sok minden írni való róla. A lányok az ablakban állnak fehérneműben, néha egy-egy pasi bekopogtat az árat tudakolva, néha meg egy-egy éppen kifele jön. Legalább legálisan, biztonságosan csinálják.

Nekem nagyon tetszett, hogy itt a melegek nyiltan fel tudják vállalni hovatartozásukat, ugyanúgy átkarolják egymást, mint otthon a hetero párok. Egyszerűen nem értem azokat, akik nem fogadják el őket. Nem csinálnak semmi rosszat, ugyanolyanok, mint bármilyek más pár, csak egyneműek.

Ma hazamentek a lányok, remélem nem kellett neki plusz díjat fizetni az extra kilók miatt.

A nap további részében elintéztem majdem mindent. Fénymásolás, könyvtár, majd a biciklimet is visszavittem a telepre. De hogy az a telep milyen messze volt!!! 2 óra biciklizés volt, mondjuk el is tévedtem 1x-2x, mert kinn voltam egészen a kikötőknél, meg valami gyári, üzleti negyedben (ami közel sem olyan lepukkant, mint azt az ember lánya várná... sőt!). Nagyon nehéz volt elválni a biciklitől. Egyrész nagyon kényelmes volt, otthon ilyen tipus nem sűrűn van, másrészt ez a bicikli jelentette a szabadságomat és Amszterdamot.

Még amikor a lányokkal mentük a vasútállomásra, láttuk, h az útkarbantartók lefűrészelik a rossz helyre lakatolt bicikliket. Délután így már azt is láttam, hogy hova kerültek ezek a bicajok :-DDD sajnos a képek valami oknál fogva nem a legjobbak, de így is ki lehet venni a biciklihalmot.

Én már nem tudom követni, hogy mikor mi történt, legyen annyi elég, h a tegnapi nap kissé kalandosra sikeredett. Munka után shoppingolni mentünk, este pedig vacsit főztek a lányok és meghívtük Adit is, aki türelmesen végighallgaott minket. A lányok pedig próbálgathatták angolos szárnyaikat. Aztán indultunk volna a vöröslámpás negyedbe, de sikeresen kizártuk magunkat. Egyszó mint száz innen már arról szólt a dolog, hogyan juthatunk be. Semmi sem volt nállunk, se pénz, se telefon. Szerencsére Adi kisegített minket. Szombat éjjel körbetelefonáltunk mindent és mindenkit, mire találtunk egy éjjel- nappali lakatost. Ugyanis az iroda az nincs nyitva hétvégén nekünk meg kellett a kulcs, mert én dolgozom, a lányok meg másnap pakolnak és a hétfő délelőtti segítség már késő. Szóval kipengettünk 90 eu-t egy 2 perces munkáért. De végül legalább a saját ágyunkban tudtunk aludni.

Alsmeer-i virág aukciósház, Rotterdam (kép), Hága és tengerpart, Delft (kék kerámia)és Madurodam (mini Hollandia). 

Északi-tenger...

Ma a lányok a nemzeti múzeumban voltak, míg én dolgoztam, aztán elmentünk egy híres parkba, aztán meg egy híres piacra... az egésznek persze shopping lett a vége. De ki tudna ellenállni 70%-os leárazásnak?

Nagy szervezkedés után, pont a hazatérés előtt, végre látogatók érkeztek. Uncsitesóim, Magdi és Goti valamint Goti bartánője, Mariann egy teljes hetet töltenek itt. Ma sétáltunk egész nap, hajókáztunk, szex múzeum meg sok röhögés. A képek mesélnek, h milyen jó dolguk van itt.

Most tipikusan valami olyasmi történt, amit szeretnék kiírni magamból.

Ez csak egy emlékeztető számomra. Ezt a blogot nem csak a családnak és barátoknak írtam, hanem magamnak is, mint egy naplót. Minden napra emlékezni akarok. Hát, ezt az estét sem fogom elfelejteni...

Haza megyek és majd sokat gondolkodom. Van min. Lehet, h az ősszel Luxemburgba utazom.

Ezeket a rózsákat kivételesen magamnak vettem. (édesség helyett, elvégre mindkettő örömet okoz) Minek várjak én pasikra, romantikus rózsákra, amikor magamnak is megvehetem? Jó, nem teljesen uaz, de már eleget vártam a rózsacsokrokra, meg hercegekre...

 A napjaim elég unalmasan telnek. Nem mintha nem tehetném izgalmassá, de nincs kedvem semmihez sem. Munka után örülök, h pihenhetek, főzök és ennyi. Meg persze lelkiismeret-furdalásom van, mert már megint nem olvastam a szakdogához. Mondjuk ebben az esetben kifogás is van bőven. A téma megvan, de azt nem tudom, h helyes-e az elgondolás.

Készülök a szakításra. Egyre jobban összerázódtunk és ezért még rosszabb lesz a búcsú. Csak most legalább van időm felkészülni rá. Tulajdonképpen amióta összejöttünk ott lebegett felettünk Damoklész kardja. Már előre találtam magamnak néhány dolgot is, ami leköthet és profitálhatok belőle. Legutóbb verseket tanultam, most sminkelni tanulok.

A melót nagyon unom. Annyira örülnék neki, ha csak egyszer is keresztbe tennének nekem és én felkapva a vizet hirtelen felmondanék. Már nincs sok hátra, kitartok, kell a pénz, de akkor is. Pasikkal dolgozni rémálom. Pasik meg takarítás... könyörgöm. Ilyen dolog nem létezik. Tegnap és ma fél év után (!) volt ellenőrzés. Nehogymár akkor okosítsanak, amikor már megyek el. Persze a pasik miatt kellett... Szóval többet takarítást nem vállalok.

Amszterdamban nincs nyár. Tegnap felkapcsoltam a fűtést (!!!) úgy 10 percre, mert nem akartam kabátban ülni. Persze nem annyira vészes a helyzet, köztudottan fázós vagyok és 35 fokos nyári meleghez vagyok szokva. kb. másfél hete folyamatosan esik, a hőmérséklet nem megy 20 fok fölé, este olyan 12-13 fok van. tavasszal féltem, hogy úristen jön a nyári szezon munka lesz dögivel, meg meleg, én meg majd izzadok munka közben... hát nem. A szállodában feleannyian vannak, mint tavasszal. Ezek az emberek tudtak valamit, amit én nem: Amszterdamban nincs nyár.

Tegnap volt egy kis összejövetel, a néhány itt maradt lakó és ismerőseik számára. Jelentem alássan egyre több homokos ismerősöm van, és a helyzet nagyon is tetszik. Tegnap megismertem egy izraeli srácot, aki tipikusnak mondható ebben a tekintetben (beszéd, mozgás stb.), elmondta, hogy amikor idejött gondolkozott azon, hogy prostituált lesz, milyen jó, h ők mennyi mindent megengedhetnek maguknak, meg egy pasi leszólította multkor és milyen jó érzés volt, hogy különlegesnek érezheti magát... aztán kiderült, h 4 éve van barátnője. Na akkor hogy is van ez? Meg mondtam, h van egy öcsém. Ő egyből rákérdezett, hogy hogy néz ki? Helyes? - beraktam a bi kategóriába. A homofóboknak elég kényelmetlen hely lehet ez a város. Bevallom jó érzés volt egy feminin férfitól hallani, h csinos vagyok :-P

Kedvelem az izraelieket. A héber nagyon tetszik, olyan kellemes a hangzása. Meg van az a fura hangjuk, mint a hollandoknak, ami valahúgy úgy hangzik, mint a "khh", mégis lágy. Az izraeli pasikról meg az járja, h akármerre mennek összetört szivek jelzik az útjukat... Ez többnyire annak köszönhető, hogy a katona évek után nekiállnak utazni. Ha belegondolok, h nem hallom többet Adit héberül énekelni... én is beállok a lányok hosszú sorába, akik Izraelbe vágynak.

A kollégám nagyon sajnálta, hogy helyette kellett dolgoznom, amikor ő nem jött (a verekedős esett). Bocsánatot kért. Elfogadtam, mert hát, jó oka volt nem jönni. Mégis ő úgy érezte, h ez nem elég ezért ma reggel meglepett egy csokor rózsával. 20 szállal egész pontosan. Én mindig is szerettem volna, de soha, semelyik exem nem lepett meg ilyesmivel (elvétve egy-egy szál talán).

Ismételten felteszem a kérdést: Miért nem tud minden pasi így viselkedni? Miért? Miért????

Egyszer, kicsi koromban azt álmodtam,hogy örököltem egy csomó játékot valakitől, és az egyik szekrénybe raktuk el. Az álom olyan valóságos volt, hogy másnap bizony kerestem azokat a játékokat. Mintha ez az álom most valóra vált volna. Mivel vendégek jönnek, gondoltam nem ártana leellenőrizni a matracot. A matrac mögött találtam egy táskát tele CD-vel :-P :-))) Ráadásul az illető japán rajongó lehetett. Szóval van itt minden,aminek az öcsém örülhet. Japán zene, nyelvlecke, eredeti DVD animék. A tetemes zene CD-ről nem is beszélve. És a zenei izlésemet is sikerült úgy ahogy eltalálnia. Egyedül a Backsteet Boys cd-kel nem tudok mit kezdeni. Van itt azért Britney is... 2db. De jobban értékeltem a Black Eyedpeas, Robbie Williams,Linkin Park (2db), Dido, amerkai sláger válogatás, szerelmes dalok válogatás (angol dalok félig japánul), Aqua, Shakira, Enya - mind eredeti. Fogalmam sincs, h hány Cd-találtam és miket,ugyanis a legtöbb japánul van. Sok cd több részes,gondolom valamilyen játék akar lenni. Valakiegy élet gyűjteményét hagyta itt.

Adi egy kicsit megfázott, és én ahhoz voltam szokva, hogyha férfi társaim közzül valamelyik megbetegszik, akkor annak véget nem érő panasz az eredménye, és hirtelen a férfi visszaminősül gyerekké. Csakhogy elfelejtettem,h Adi 3 évig volt katona úgyhogy elégrendesen meglepődtem. Mivel beteg összerittyentett magának egy húslevest,ahogy azt az anyukájától tanulta, meg egy fantasztikus másodikat és engem is vendégül látott. Cserébe felajánlottam neki, hogy a holnapi kör az enyém. Most mit mondjak? Miért nem tud minden pasi így viselkedni? Miért? Miért????

Mostanában nem posztoltam, mert csak úgy jól elvagyok. Múzeumokba már nem járok, beleuntam a templomokba Fro. után, meg az utazásba is. Majd ha az uncsitesóim itt lesznek, velük még egyszer megnézek mindent jó alaposan, meg kirándulgatunk is.

Múlt pénteken Florinnal elmentem egy nagyon hangulatos kávézóba, ami nincs is olyan messze, a teraszon ültünk le mert arra nincs szó, h a kilátás milyen fantasztikus volt. Az ég osztatlan világoskék, víz és hajók, háttérben amszterdami házak... Aztán egy másik pubba mentünk, ahol kipróbáltunk jó néhány alkohol különlegességet. Ami Florint illeti ő legalább tudta, h mi az a túrógombóc, a túrós palacsintámért meg oda volt.

Tegnap moziba mentem. A hollandoknak van egy olyan jó szokásuk, h szinte soha sem szinkronizálják a filmeket. Van egy kollégám, akivel egész jól megértem magam (persze lengyel ő is),és együtt elmentünk megnézni egy romantikus filmet. A mozi csodaszép volt, nem pláza, hanem klasszikus, színházból átépített moziba mentünk. Amúgy innen is látszik, h mennyit fejlődött az angolom, már egyáltalán nem kell felirat letöltéssel kínlódnom. Filmek, Sex and the City, Buffy, House simán megy (jó a House hadarásával néha gondban vagyok).

Még mindig nem látom sok értelmét haza menni, de lelkiekben már csomagolok. A melót nem fogom sajnálni (tegnap is már megint túlórázni kellett, mert az egyik srác nem jött el. Miért? Verekedésbe keveredett és az éjszakát a sitten töltötte), a fizetésemet viszont igen, meg minden mást az időjáráson kívül. Adiról nem is beszélve.

Kizártnak találom, hogy otthon normális hapsi kerüljön az utamba. Az egyetemen minden pasi vagy bunkó, vagy még gyerek, esetleg a kettő egyszerre. És még csak nem is helyesek. De legalább már tudom, h hol fogok lakni és legalább az a biztos, h azt a nyavalyás szakdogát meg kell írnom.

Oh,és már nem vagyok sem Potter, sem Alan Rickman rajongó. Pitont azért még kedvelem, de már nem halok bele ha nem a bemutató napján látom a filmeket.

Na csajok, jelentkezzen az, aki már vert el 116 eut egy új frizura. (csak összehasonlítás képp otthon 15-20 eut költök rá) 10 év után újra van frufrum,a hajam mégrövidebb de még mindig szőke. (de gondolkozom a vörösön) Mivel a fizum nem jött még meg, azért ez egy kicsit necces volt, de még így is van miből kenyeret venni.

Eddig csak 2 fodrász véleményét hallottam, nekik tetszett.A fodrászom amúgy életemben először hapsi volt. És tudni kell róllam, hogy nagyon nehezen váltok mind fodrászt, mind frizurát. Ehhez képest az utóbbi három hónapban ez már a 2.eset.

A hapsi szerint kelet-európaiként jöttem be és nyugat európaiként hagytam el az üzletet.

Nem azért, hogy az otthon lévőket idegesítsem... de itt meg lehet fagyni. Tiszta tavasz van, Amszterdam nem ismeri a nyarat. Általában 20 fok körül van, esik és fúj a szél, még tavasszal is jobb idő volt.

Átköltöztem Pascaline szobájába, mert onnan sokkal jobb a kilátás és zártabb a szoba. Úgy hírlik nem kapok új szobatársat, tehát ugyanzért a pénzért gyakorlatilag egy egész lakást bérelek. :-DDDDD Tisztára úgy érzem magam, mint Bridget Jones. A hűtőben egy rakás gyümölcs és jégkrém, 2 üveg bor és 15 üveg sör. Hiszetek vagy sem ebből a tetemes alkohol mennyiségből én csak 1 üveg bort vettem. A pasikat meg már csak azért se említem. Bár kellene arról is egy naplót írni, hogyan koptassuk le Hugh Grantet és hogyan döntsük el, hogy ki az igazi Colin Firth.

Sajnos nem tudok a barátaimnak gratulálni a diplomaosztón, de Pascaline-éra el tudtam menni. És meg kell mondanom nagyon kellemes élmény volt. Össze sem lehet hasonlítani az otthonival... persze ez international student-eknek volt, ezért kisebb, de akkor is...

Lássuk otthon mozdulni sem lehet, mert bár meg van szabva, h kb. mennyi ember mehet, a tömeg akkora, h az emberek tapossák egymást, leülni nem lehet, a hőségről, levegőtlen teremről nem is beszélve, a beszéd hosszú és unalamas, a névsor csak megy és megy és még előtte megjutalmazzák egymást a tanárok...

Ami itt volt: vicces 5 perces bevezető, aztán egyenként kiszólították a diákokat, akik ott írták alá a diplomát (mint az esküvőkön :-) aztán az aki a diplomáját javította mondott egy kis beszédet a diáknak és a nézőknek, a közös munkájukról a diplomadolgozatról és megköszönték, hogy együtt dolgozhattak, nagyszerű elmény stb. Nem közhelyeket mondtak, tényleg komolyan gondolták és kérték őket, h folytassák a Phd-t itt. Aztán a tanár átadja a diplomát (pascaline még egy kis csokit is kapott viccből), a titkárnő átadja az intézet ajándékát: egy táskát és egy csokor virágot. Igen, mindenkinek... És nem a tanárok kapnak, hanem a diákok. És nem a tanároknak köszönik meg az áldozatos munkát, hanem a diákoknak.

Azt hiszem itt már mindeki vette az eget verő különbséget.

Aztán még volt egy kis fogadás is, sajnos azt kell mondjam, hogy ilyet is csak a tv-ben láttam korábban. (jól van na, "falun" élek) Pincérek járkáltak fel-ála lehetett enni, inni. Különböző borok, apró szenvicsek, zöldséges saláta... Az amszterdami egyetem felülmúlhatatlan...

Amúgy Pascaline dicsérettel végzett. Nem is csodálom, elég sokat tanult. Én már csak Hermionekkal vagyok körülvéve... szinte minden jegye 8-9 körül mozgott. Szép.

Közérdekü közlemény: netem össze-vissza lesz, mert a srác akitől eddig vettem a jelet elköltözött, és így már csak akkor van, ha valahonnan tudok lopni. Mint most is :-DDD

Ma Utrectben voltam. Csak úgy, spontán. Kicsit szétnézni. Nem rossz hely, tipikus holland város, csatornával és szép épületekkel. Elmentünk egy hajó túrára, ettünk fagyit :-) Csak tömören, képek mesélnek majd.

Emlékeztek arra képre, ami úgy 2 hónapja készült és ahol egy bicikli lóg a csatorna felett? most is ott van... de már csak a kereke :-))) Nagy valószínűséggel két különböző bicikli járt így, ugyanott.

Kicsi a világ. Akik nem ismenék a fent nevezett személy Dr. Habil. Münnich Ákos, a Debreceni Egyetem Pszichológia tanszékének intézetigazgatója.

Belépek a hétfő reggel a hotelbe, mire ő elviharzik mellettem. Én a döbbenettől köpni-nyelni nem tudtam, csak annyit hebegtem, hogy "ta-tanárúr???" Amire nem reagált. Na mondom, ilyen is van, délibáb, hasonlóság egyebek, elvileg egyszár már hittem azt, h "acman" Géza jön velem szembe, csak egy kicsit lebarnult... De azért megkérdeztem a recepción, h nincs-e véletlenül egy magyar a vendégek között, akit véletlenül Münnichnek hívnak. Hát van...

Megkaptam a szobáját, és amikor már küldene elfele, h nem sokára elmennek, csak 5 percet várjon még a housekeeping, kedvesen visszamosolygok, h: Jó reggel tanárúr! - Azt hiszem ezt az arcot nem fogom egy darabig elfelejteni. WTF!?? magyar és tudja, tanár vagyok? Vettem a lapot, h nem ismert fel, aztán gyorsan elhadartam, h erasmus, stb.

Kicsi a világ.

Ma már olyan fáradt voltam, h majdnem elaludtam biciklizés közben. Szerencsére a főnök visszahelyezett az Aplle Inn-be, ahol már sokkal könnyebbnek tűnik a meló. (Hajnali 2kor!!! nem normális, szerencséje, h pont nem tudtam aludni) Viszont most pont 1 hetet dolgoztam kimenő nélkül és bár szívósnak tartom magam, azért nem vagyok férfiból és nekem nem megy az állandó fizikai meló. Ebben a hónapban sokan felmondtak a Ricolonál, szóval ha valaki esetleg munkát keresne Amszterdamban kérdezzen engem. Houskeeping munkalehetőség, szerintem legalább 5 emberre szükségük lenne. De az istennek se találnak megbízhatóakat. Nagyon nehéz, ezért sokan kb 3 a harmadik nap után lelécelnek. Ami azért nem szép dolog, mert ez bejelentés nélkül teszik, mi meg ott álluk reggel, h na akkor 3 emberre való meló van és csak 2-en vagyunk. Már megint. Túlóra, már megint.  

Csak 5 napot voltam szabadságon és ez lett belőle... kicsit elcsúsztak az ékezetek. Ha mégegyszer külföldön kezdek új életet gyüjteni fogom az elírásokat és a félremondásokat.

Csak 1-2 szó az új hotelről. A munka egy kicsit nehezebb, másfajta izommunkát igényel, ugyanis vannak emeletes ágyak is. De megoldom, végül is szeretek mászni. A hotel témája a mozifilmek, nem rég lett felújítva és ahhoz képest, h hostel, plasma tv van minden szobában, ami még a 2 csillagos Apple-Innben nem volt. Van Mátrixos, Man in Black-es, 2 füstölgő puskacsős, Gyűrűk Ura, Star Wars szoba. Egyszóval hangulatos. A kollégák meg sokkal jobbak. Ezért nem szerettem annyira a másik hotelt. Itt van Well, akivel korábban már dolgoztam de csak hetente 1x. aki annyira jóképű, h öröm ránézni... Lidya, a szlovák dolgos lány, aki a kezdetektől a barátnőm, André a belga hapsi és még néhány új ember, akik idővel talán már nem fognak bámulni :-))) szóval kedves mindenki.

Viszont minden fekete, ami miatt baromi nehéz takarítani. A tréning csak ennyi volt: csak csináld, ne nézzd...

Ez úgy kezdődött, h rossz buszra száltam fel. Tiszta Eurotrip... Szerencsére nem volt olyan vészes a repülőtérre mentem, innen kellett volna bejutni a belvárosba, csakhogy senki sem tudott normális felvilágosítást adni, angol nem sok, vagy nem tudták megmondani, végül a kezembe nyomtak egy jegyet, h ezzel, de nem értettem, mert az a város déli részébe vitt én meg a közepéme akartam menni, vagy az északi részére... de odaértem. A város nem tetszett. Fura keveréke a francia és a holland világnak. Piszkos és büdös hely, mint Lille, központja is inkább Lillre hasonlít, de már lényegesen többen tudnak angolul. de itt is ugyanúgy leszólogadtak.

Megpróbáltam a reggeli kaland után egy kicsit megnyugodni, de nem nagyon ment. Egy Belga gofri azomban segített a dolgon. Sokkal finomabb, mint az otthni, ittam egy sört, ami verhetetlen volt, pedig nem vagyok egy sörös tipus. És persze a csoki és csipke boltok. Ez a rész tetszett. Visszafele megint majdnem eltévettem. Körbe-körbe mentem, mert már az óvárostól nem is olyan messze csillogó iradaházak vannak, amire nem szivesen raknak ki utcatáblát. Az emberek meg vagy nem tudnak angolul, vagy nem tudják, h mi van a szomszéd utcában... nagy nehézségek árán megtaláltam a eurolines irodát, és megkönnyebültem, h végre hazamehetek. 7 pont- a csoki és sör miatt.

Erre a napra semmit sem sikerült kivitelezni, Pascaline-ék nem tudtak elszabadulni, egyedül nem akartam menni, szóval a lakásban maradtam. Ami rám is fért, pihenni, nem csinálni semmit sem az ég világon.+ az idő is rossz volt. Tévéztem, francia nyelvtudásom hirtelen nagyon megugrott (csak 1 délután alatt!!! :-))) Pascaline ebédre kagylót főzött, sajtos mártással, ami elég finom volt, féltem tőle, h nem fog izleni, de csak hal ez is. Este pedig a barátja főzött couscoust. Aminek az elkészítése elég hosszadalmas. Tulajdonképpen gríz, meg zöldséges mártás és talán bárány, de ebben nem vagyok biztos. A grízt gőzön főzte meg. Főzött nekem teát is, az is igazi algériai volt. (és hosszadalmas szintén, össze-vissza öntögette). Összeségében jó nap volt. Olyan 6-os.