Az utazás elég kellemesen telt, Pascaline franciát tanított egész úton, szóval mire Lillebe értünk teljesen lefáradtam... De nem gond, ekkor még lelkesedtem. Amikor megérkeztünk sajnos kiderült, h nem tudjuk Pascaline csomogját sehol sem a megörzőbe rakni, szóval egyedül vágtam neki a városnak, de ugyanakkor időm nem sok volt, mert nem akartam őt nagyon magára hagyni és még enni is akartunk. Első benyomás az volt, h szép város, második, h nem. A központ, a régi épületekkel nem nagyon tetszett túl csicsás volt a szememnek. Aztán meglátáttam egy szép temlomot és neki eredtem, és ekkor (csupán néhány méterre a főtértől) megláttam Lille igazi arcát. Piszkos és büdös, csavargók, kéregetők mindenütt. Ha értékelnem kellene ezt a várost 10-ből 2. A 2 pontot csak a fincsi péksütemények miatt kapta. Kipróbáltam a pain du chololate-ot és egy mazsolás csigát. Finom, talán túl édes.  

Arrast (képen) viszont nagyon szerettem. Kb. akkora város lehet, mint Debrecen (nagy bevásárlóközpontok nélkül) A város aranyos, főtere érdekes, Pascaline pedig, mint idegenvezető nagyon jó volt. Felmentünk egy toronyba, ahonnan csodás kilátás volt, csakhogy elég félelmetes volt a feljutás és utána eldönöttem, h bizony az Eiffel toronyba csakis liftel vagyok hajlandó felmenni. Aztán megittunk egy francia sört is, mert miért ne.