A repülőútról elfelejtettem írni. Sikerült megint ablak mellé ülni. kopp-kopp-kopp Csodálatos idő volt, sehol semmi felhő sokáig és ezért végig lehett látni a talajt. Személyszerint én mindig azt hittem, h lezuhanunk. Mostanra már a repülés nagyon rutin dologgá vált, tényleg mint a buszozás (fapadoson a körülmények is olyanok). Most kivételesen senkivel sem beszélgettem, aminek először örültem, mert zavartalanul élvezhettem a tájat, de többet nem teszem. Imádok ismertkedni és beszégetni vadidegenekkel. Hazafele pl. egy matrózzal beszélgettem reggel fél6-tól olyan 10-ig, sokmindent megtudtunk egymásról csak a nevünket nem :-))) Olyan sokmindent megtudhat így az ember. Különböző élettörténeteket lehet hallani, tanulságos. Várjunk csak, lehet, h ez szakmai ártalom?
Repülő
2008.05.13. 23:19 :: B Gyöngyi
Szólj hozzá!
Címkék: élet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://amszterdam.blog.hu/api/trackback/id/tr39467321
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
