Tulipán és bicikli

Egy egész kellemesnek mondható hetet töltöttem otthon. A kellemes részét persze csak a családnak és a barátoknak köszönhetem. A kellemetlen részét az egyetemnek. A vizsgát sikeresen letudtam -5! - ezzel megvan a felsőfokú szakmai írásbelim. Soha sem hittem volna, hogy eljön ez a nap. Őszintén szolva azt hittem, hogy a középfokúval lezárult angol nyelvű karierem. De úgy tűnik korán sincs így. Nagyon megszerettem a nyelvet-nyelveket, nem akarom soha abbahagyni a nyelvtanulást.

Tehát a kellemetlen rész: annak ellenére, hogy bíztam benne, hogy csak 2 napot kell az egyetemen töltenem - a vizsgákat - és a családdal lehetek, az egyetemen voltam szinte egész héten. Hála a Tanulmányi Osztály lelkes szervezésének. Nem részletezem, aki egyetemista az tudja, aki nem az is előbb-utóbb megismeri. Régen beszéltek velem ennyire ocsmányan, megalázóan és lenézően. Vajon miért is szeretek itt lenni?

Az első 2 napom nagyon szép volt. Mindenen nevettem. Nem sokan örülnek a 10 forintosnak, sokat nevettem a biciklin- még a felnőtt biciklik is kisebbek, mint az itteni bicajom (és megmondaná valaki, h minek montainbike az Alföldre ???), és persze a magyar lépcsőket is megmosolyogtam. Elég könnyen lépkedtem rajtuk, a holland lépcsők után.

Aztán jött a hétfő és reggel bementem az egyetemre. Kisebb sokkot kaptam. Kezdjük a busszal. A buszsofőr nem köszön, mindenki mogorva, az emberek nem figyelnek egymásra, valaki rálépett a lábamra és azt se mondta, h bocs. Utbaigazítást kérek, meg se hallják. Egyszerűen tényleg sok volt. Értettem, h mit beszélnek körülöttem az emberek, ami fura volt. (hazafele a kocsiban még angolul gondolkodtam) Teljesen meg voltam rémülve. Nem tudtam hova tenni a helyzetet. 10 éve járok Debrecenbe, de most ez a kis út nagyon sok volt. Nórival találkozni valóságos megváltás volt, mint mentőmellénybe kapaszkodtam bele. nélküle nem éltem volna túl azokat a napokat. Szerdára végere sikerült újra adaptálódnom. Ami nekem feltünt, hogy az emberek öregek. Még a fiatalok is öregesen viselkednek. Elég korán megtöri az élet a magyarokat ez az életvitel. Először arra gondoltam, h csak én mozgok Amszterdamban olyan környezetben, ahol nem fordulnak meg öregek. De igen, vannak, csak beleolvadnak a fiatal környezetbe... Szines ruhákat hordanak, többség furge, aktív, kirándulgat, bicajozik, fut. Lehet, hogy van egy enyhe gerontofil hajlamom, de tény, h a 40-60 év körüli hapsik jól néznek ki. Mi meg próbáljuk csak szétnézni a kocsmákban... Erről még írok, ha láttam a vidéki életet.

Csak összehasonlítás képen: amikor visszatértem Hollandiába a buszsofőr rám szólt, h nem kell fizetni. Ma sem tudom, h miért volt aznap ingyenes a helyi járat, de nagyon jól esett.

Most egy hétig szünetel a blog ugyanis haza utazom. Az igazat megvalva, most ez hiányzik a legkevésbé. De muszáj.

Ma 5:50-kor kellett kellnem, meló reggel 7-től 15:30-ig, 16:00-ra már haza is értem..., a vonarom hajnali 3:18-kor indul. És akkor tanuljak is!!! De legalább, ha otthon aludhatnék... de nem... minden perc be van osztva. Azt hiszem mostmár végleg feléltem a tartalékaimait. A magánéletem (az a kicsi ami van) csődben, kész káosz, az egyetemi életem dettó, tanulmányok úgyszintén. Váratlan és kellemetlen meglepetések napi szinten. Szóval ha valaki valami rossz hírt akar közölni, inkább most tegye, mert legalább Kátyámmal találkozom és együtt könyebb átkozódni.

Ha választanom kellene augusztus 20 meg a Queen's Day között, akkor inkább az utóbbi mellett döntenék, pedig a legnagyobb bulikból nem is vettem ki a részem.

Amit erről a napról tudni kell: a királynő szülinapját ünneplik, de mivel a mostani királynőnek valamikor februárban van, ezért cselesen az előző kiránynőjét ülik meg. Mindenki naracssárga cuccokat szerez be, ami az uralkodóház nevére utal. Tulajdonképp, ez egy ok, egy nagy partihoz.

Tegnap este kimentünk, "előbulizni". Olyan nagyon nem bulizhattam, mert a hollandok nagy többségével ellentétben én még ezen a napon is dolgoztam. Szóval, volt itt minden, ami gyermekkori álmaim megvalósításához kell: vidámpark, szinte minden téren. Föl is száltam egyre Wendy-vel, bevállalós vagyok, egy extrémebbre, de tegyük hozzá, hogy többet nem áll szándékomban tenni. Amikor fejjel lefele voltunk, tényleg azt hittem, hogy akkor én most meghalok. És el is fogadtam a tényt. Aztán sem volt könnyebb, mert elfejtkeztem arról, h már ittam egy sört meg egy kis borocskát, ami szépen összerázta a dolgokat... Az este kb ennyi történt.

Ma ahogy hazaértem a munkából - na ez egy másik történet, h mennyi idő kellett, h hazaérjek - felmentünk a városba Pascalinnal. A képek majd medélnek. Ma már be mertem vállalni az óriáskereket, de más gyorsan mozgó járművet nem. A városról szép képek készültek a magasban. És ha már ott voltunk bementünk egy kisértet kastélyba, ami szintén gyerekkori álmom volt. Csak megijednem nem sikerült, de mindegy. Most először beültem egy étterembe, ettünk egy pizzát - nekem nagy szó, mert itt se sütőnk, se mikrónk, úgyhogy nem sűrűn eszünk ilyesmit. Kb. ennyi történt, röviden tömören.

Ó, igen, a Party. Az egész város bulizik. Szinte minden utcán volt zene, hol élő, hol nem, de zajos az szent. A csatornákon a szokásosnál több hajó - persze narancs emberekkel, árusok az utcán, magán emberek is árulják a cuccukat - amit otthagytak, miután nem kellt el, Pascaline-nal begyüjtöttünk 1-2 CD-t, a komolyzene nem kelltette fel mindenki érdeklődését. Aztán láttam darts játékot, rullettet, lehetett tojást domálni a másikra meg ilyenek.

Az egész hátránya: Ilyen szemetes várost még életemben nem láttam! Egyszerűen undorító volt. Elfejtettek kirakni konténereket vagy nem eleget raktak ki, nem tudom és nem is érdekel, de komolyan sokszor gázultunk a szemétben. Arról meg nem is beszélve, hogy a pasiknak kiraktak piszoárokat, ami nem mindig működött megfelelően és az "ügy" elindult lefelé a lejtőn...

Szeretnék Keukenhofról mesélni, de igen nehéz. Nagyon-nagyon szép volt és akár hiszitek akár nem, izgalmas is. Nem csak virágok voltak, ha nem különböző játékok, szobrok... A szemem alíg bírta befogadni a látnivalót. A képek magugért beszélnek. 285 db készült :-P de feltölteni sajnos nem tudom mindent. Egyelőre olyan 90-et sikerült, a többit majd később tudom felrakni.

Végül csak Pascalinennel mentem, a többieknek nem volt jó az időpont, illetve az orosz lányok is jöttek volna a szüleikkel, csak az utolsó pillanatban le kellett mondniuk.

Frissítés: Ma a kirándulás után volt egy kisebb összejövetel is. Végre eldöntöttem vmit. Nem keresek rosszul, de elég jól sem. Talán tudnék egy kisebb összeget megmenteni, de úgy döntöttem inkébb utazgatok belőle. Ki tudja, hogy mikor kerülök megint ilyen helyzetbe. Sajnos a több napos utak nehezen jöhetnek szóba a meló miatt, de valahogy akkor is szeretném belezsúfolni. Juli végén ha már nem dolgozom "le kellene menni" -milyen jól hangzik- Franciaországba. Persze már ha láttam Hollandiát. És miért hagynám ki Belgiumot? És az is meglehet, h nem egyedül utazom haza. Van itt egy kedves ausztrál lány, aki egész Eut bejárja, csak Mo-t nem. Szóval meghívtam. Egész nagy az esélye, hogy tényleg jön. Az öcsémnre is ráfér az angol nyelv gyakorlás :-P

Csak most jutott eszembe, hogy a blogomba még nem írtam a szobatársamról: Pascaline Aurejac-ról. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan hova valósi, mert már mindenhol lakhatott. Amióta letette az érettségit azóta az ellenkező irányba megy, mint a szülei :-) Félreértés ne essék, nincsek családi problémák, csak így alakult. Imád utázni és mégjobban szereti a különböző kultúrákat.

Éééés hamarosan férjhez megy. A barátjával kb. 1,5 hónapja döntötték el, hogy akkor itt az idő. Szóval szépen belecsöppentem a történésbe. A probléma az, hogy a barátja algériai, Franciaországban dolgozik, de állampolgársága még nincs meg, azt ugyanis ott nagyon nehéz megszerezni. Így, hogy felgyorsítsák a dolgokat összeházasodnak. A szülők jelentették az első problémát. Az édesapja addig nem akarta engedni a házasságot amíg meg nem kapja a srác az állampolgárságot. Mindenki érti miről van szó. De hamar megbékéltek és most ő szervezi az esküvőt. A másik gond a pénz volt. 3-4 hónap alatt összehozni egy esküvőt nem egyszerű. Úgyhogy előkerült anyuka mennyasszonyi ruhája és a nagyszülők gyűrűje. Olcsó megoldás és hihetetlenül romantikus. A harmadik probléma a barátok voltak, akik nyiltan kimodták, hogy kicsit elsietik a dolgot. Aztán mondtam neki, hogy "figyelj, nekem is van egy olyan barátom, aki nagyon hamar férjhez ment, a srácot meg alíg ismertem. Persze, hogy féltettem, de most irigylem a szép házasságukat :-P" Ami megnyugtatta.

Ami Pascalint illeti, nem is illene hozzá egy divatstudiós ruha. Nagyon konzervatív lány, de ugyanakkor nagyon kiváncsi és nyitott is új dolgokra. Erős értékrendje van, korához képest nagyon érett - hát ne akarjátok, h összehasonlítsam a 22 éves főiskolás csajokkal... Sokat tanul, de egy jó buli kedvéért otthagyja a könyveket. Erasmus pályázattal volt Olaszországban, tehát nagyon jól beszél olaszul is, meg a spanyolt is vágja. Négy világnyelvet tudni (angol, olasz, spanyol és francia) nem lesznek gondjai. Ezért irigylem. Az esküvő után Kanadába mennek, mert a barátjának ott lesz valami dolga, szóval ott is eltöltenek néhány hónapot, de ki tudja.

Mostanában olyan szép idő van, hogy kiültünk a csatorna mellé tanulni. Nagyon hangulatos volt. Persze azért többet beszélgettünk, mint tanultunk. Általában én elmesélem, hogy milyen Magyarországon és ő is hozza a megfelelő francia példát vagy különbséget, aztán jön az olasz helyzettel és megpróbálunk rájönni, hogy a hollandoknál hogyan megy, és fordítva. Ez akkor volt különösen érdekes, amikor az esküvőről beszéltünk. A magyar szokások nagyon újak voltak neki, amit én persze rettenetesen élveztem. (pl.: gyalog körbejárja a násznép a fél várost, közben pedig megállnak táncolni)

És ha a fényképekből nem derült volna ki, nagyon alacsony!!! Még nekem is, pedig én sem vagyok az a langaléta alkat. A tornasorban mindig az utolsó voltam, na ő kb, egy fél fejjel kisebb. Ezen mindig meglepődök.

Már lassan egy hónapja, hogy nem csináltam semmi, de semmi érdekeset - leszámítva a takarítást egy másik hotelben is, ami viszont nem tartozik kulturális élmények közé.

Mivel szükségem van a társaságra is - meg angol gyakorlásra :-P - szervezek egy kis kirándulást. Minnél többen jönnének annál jobb lenne. Keukenhofba tervezem, most péntekre. Pascaline és én ha törik, ha szakad - ha esik, ha fúj megyünk!!! Ez egy kihagyhatatlan lehetőség ugyanis Keukenhof csak március 20 és május 18 között van nyitva, nem véletlenül: ekkor nyílnak a tulipánok. Kertek, szobrok, mezők, szélmalom meg minden ami holland. Elvégre ez a világ legnagyobb virágos kertje. Úgy tervezem, hogy lesz kis csónak túra, meg egy idegenvezetős túra és persze ebéd a csodálatos tulipánok között...

http://www.kepguru.hu/index.php?a=browse&t=latnivalok/keukenhof

Ismerősöknek: Ha valaki találkozni szeretne velem hamarosan hazarepülök egy hétre, május 3 és 11 között otthon leszek. Azt már nem merem biztosan mondani, hogy elérhető is, mert vizsgázni fogok.

Tudom, hogy manapság mindenki a felsőoktatás hibáiról, tandíjról meg ilyesmikről írogat. Én sem tudom megállni, hogy ne írjak egy-két sort. Ez csak az én véleményem és nem vagyok egyik politikai oldal elkötelezettje sem (ezt manapság sajnos sokaknak nagyon nem mindegy).

Hollandiában tudtommal van tandíj. Az állam pedig ad valami diákhitel szerűséget, amiből a diákok fizetik a tandíjat, ez az összeg automatikusan megy át egyik intézmény számlájáról a másikéra. Azt hiszem erről már írtam. És mit mondanak a diákok: köszönjük szépen, ez egy király rendszer!

Komolyan mondom nem vagyunk normálisak. Lássuk be, az egyetemeknek több pénzre (bárki bármit mond, igen szükség van: projektort minden termbe! ez ma már minimum), az országnak meg kevesebb diplomásra van szüksége. Mi értelme van, annak, hogy sok karon az évfolyamnak csupán kb. 30% elkötelezett és ezen a pályán akar maradni? Hülyeség. És a tanárok is ugyanolyan hanyagul viszonyulnak az oktatáshoz, mint a diákok. Ha fizetnénk, akkor megkövetelnénk egy bizonyos szinvonalat is. Itt olyan órára mondják azt, h rossz volt, nem elég részletes, nem elég mélyreható, amiért mi imádkozunk otthon.

Vagy itt vagyok én. Tudom jól, ha nem lett volna ingyen, talán most nem lennék egyetemista. De azt is tudom, h megért volna nekem annyit a pszichó, h munkát vállaljak mellette, vagy még több hitelt... Szóval az állam ingyen oktat, lesz egy pszichológus- és tanár (ingyen volt ezért megcsináltam ezt is) diplomám és húzok kifelé amint lehet. Még akkor is, ha sokáig nem tudok elhelyezkedni pszichológusként. Mert még így is jobban megéri rendet rakni mások szobájában, mint mások fejében .

Ma visszavedlettem turistává, ami eléggé feldobott. Először is megint találkoztam magyarokkal. Újra hangsúlyozni szeretném, hogy mekkora élmény, ha megszólalnak melletted és érted... úgy megdobban az ember szíve. Szóval néhány hapsi éppen ajándékot vásárolt az otthoniaknak, megszólítani nem mertem őket, elég gyanús figurák voltak... de annyira magyarok, de annyira... az egyik előző nap vett egy fapapucsot - plüssből :-))) (igen, ilyen is van) és kicsinek bizonyult, úgyhogy már megy is, kicseréli, mire a másik felhívta a figyelmét, hogy nem biztos, h emlékeznek rá, mire az: a múltkor is kicseréltem azt a vackot, pedig nem az az eladó volt.

Eztán nem sokkal később egy párra akadtam kicsi babával - kellemes élmények közzé sorolható. Aztán az egyik üzletben megint -magyar dömping, de miért viselkedik mindenki utálatosan? Mert hát a hapsik sem éppen mézes mázosan beszéltek egymással, de itt a csajok. "Na gyere ide, ezt nézd meg. - Nem megyeeeeeek. - De gyere.  - De neeeem." Meg hasonlók. Ok, őket sem szólítom meg. Bár korombeliek voltak, nyilvánvaló, hogy nem az én "súlycsoportom". De még ez is rendeben volt. Csak amikor megszólaltak angolul, na akkor hirtelen inkább letagadtam volna, hogy magyar vagyok. Nem tudom eldönteni, h nevessek vagy sírjak. De inkább az utóbbi. Szerintem mindenki megérti azt az egyenletet, hogy 1= 1 euro, 5= 4 euro. Nekik nem sikerült. Aztán azt próbálták meg kiszedni az eladóból, hogy van-e piros bögre. Földbe gyökerezett a lábam. "Does You Have This red" "RED, red". (A nagybetűkkel a hangsúlyt próbáltam érzékeltetni) A nyelvtan...  na mindegy én sem vagyok egy zseni, de... Most már értem miért dicsérte meg egy lengyel lány egymás után kétszer is kiejtésemet. Borzasztó.

Angol nyelvoktatást magyaroknak!

Meg magyar helyesírást... rámférne.

Komolyan mondom megváloztatom a nevem. Ma kaptam egy téves hívást, ami persze nem nagy ügy, a fél általában felfogja, h hopsz ez nem az a hang és kész leteszi. De az illető annyira meglepődött a nevem hallatán, h köpni nyelni nem tudott, bemutatkoztam vagy 3x, aztán talán elhangzott, valami "mi?" és én gyorsan hozzátettem, h egy magyar lány vagyok. Na akkor már leesett neki, h az a fura hangsor a nevem volt, és ő bizony mást keres.

Végre eljött az idő, amikor már annyira ismerem Amszterdamot, hogy mondjak valami rosszat is.

Na persze, hogy a közlekedéssel vagy bajom. Tegyük azonban hozzá, hogy még így is messzemenően jobb a helyzet, mint odahaza.

Szóval, itt úgy kell elképzelni az utcát, hogy van két sáv, ami nem túl széles, egy kocsinak való, középen elválasztja a két sávot a villamos sin, két oldalt pedig biciklisáv és néhol, két oldalt parkoló. Csakhogy a parkoló kicsi és kevés. Mit csinálnak az autósok? Vészvillogó be, és leállnak a biciklisávba. Ez általános. Még akkor is, ha nincs ott parkoló. Miért baj? Ma megpróbáltam kikerülni (egymás után 2 ilyen autót), de ahhoz fel kellett hajtanom a villamos sinre, de előzőleg esett és igen csúszóssá vált, úgyhogy faroltam egy akkorát... az álló autó lelassított, most a másik lábam vertem be, de minden ok.

Másik: diákok. Szerencsére nem sokat találkozom velük, először tök édesek voltak, de már... Ugye a tinik szeretnek csoportosan járni - biciklivel is, persze. Bickili dugó. Meg van a kép? A barátnők megfogják egymás kezét - biciklizés közben is persze, egyszer láttam, hogy a fülbevalóját nézte meg, hogy milyen édi. Telefonálás - ezt még az autósok sem tartják be, a bicikliseknek miért kellene, nem olyan vészes. És a fiúk verekednek - persze biciklin is. Tegnap két srác ment előttem, akik pofozgatták egymást játékosan, na gondoltam ebből nem lesz semmi jó, úgyhogy igyekeztem őket gyorsan kikerülni és tessék: pont akkor elestek és csak azért nem estem velük, mert még időben félrerántottam a kormányt. Ez kész.

Egy héten belül 3x. ???

A szerelmesek kézenfogva járnak. Szép-szép, de valahogy nekem röhejes és életveszélyes. Ezt sem értem.

Azóta már többször jártam a van Gogh múzeum előtt, ahol a baleset történt, és rájöttem, hogy az volt a baj, hogy itt sincs elég parkoló a taxiknak, így elfoglalják a biciklisáv felét. Nem is volt lehetőségem beljebb menni. A busz tükre pedig nem üthette meg a karom, mert túl magasan van, valószínüleg csak az oldalának csapódtam.

Na, már megint evolúciós pszichót tanuok, de ez nem olyan specifikus, mint az előző. A dolog pikantériáját az adja, hogy a tanár nem akar angolul tanítani, mert tart a nyelvi korlátoktól. Ezért a hollandoknak vegyes órát tart, angol-holland, mikor hogy esik, mi meg különórára járunk hozzá, ahol nekünk tart egy kiselőadást angolul. Ha jól tudom csak hárman vagyunk :-))) Az első alkalommal ketten voltunk. Ha egy kicsit beleásnám magam a dologba még jól jönne is ki, mert ez nem mindennapi lehetőség. De majd... egyelőre az angolommal bajlódom. A hapsi ráadásul láncdohányos, nem nagyon zavartatta magát, egész óra alatt vagy a szájában vagy a kezében volt a cigi (amit néha elfeljett meggyujtani, vagy éppen félig elégve nyomott el).

Elkezdőttek az új órák, mintha egy teljesen új félév kezdődne. De a gondok a régiek, persze, hogy olvasni kell ezekre az órákra is. Miért ne? De hál' istennek, itt már legalább nem kell állandóan beszámolót irogatni és a tanár azt mondta, hogy ha nem olvassuk el, az a mi bajunk, mert a kiselőadást akkor nem tudjuk megcsinálni. Ami majd a jegy 2/3-át adja. Valami gyakorlati alkalmazást kellene kitalálni, de egyelőre fogalmam sincs, mert még azt se tudom, hogy miről szól majd a tárgy.

De az első óra nagyon igéretesnek tünt. Mivel segítő viselkedésről van szó, jött persze Kitty Genovese esetével, de ez a tanár komolyan vette a dolgot. Néztünk a helyszínről képeket, és végre Kitty sem maradt arctalan. Lejátszott egy interjút a barátnőjével, mert igen, az áldozat leszbikus volt. Szóval sok meglepetés ért, és nem olyan egyszerű az eset, mint azt ahogy a tankönyvekben megemlítik.

Nem akarom nagyon részletezni, mert csak halálra ijesztenék mindenkit. Volt egy balesetem, de jól vagyok. Egy kis zúzódással megúsztam. Hogy ki volt a hibás nem tudom. Valószínülég mindketten, mindenesetre a biciklis úton haladtam. Két néni felirta nekem a busz rendszámát. Azt mondták, hogy ha estére rosszul leszek, pereljek, nekik több pénzük van.

Most próbálom magam az élők közé valahogy visszahozni. A legrosszabb arra ráébredni, hogy nincs senki aki megnyugtasson, megöleljen és azt mondja nincs semmi baj, vagy hogy puszit adjon a sebemre.

De majd feloldolgozom, megoldom mint mindent - egyedül.

Bár egy jó hírt kell közölnöm ezt már nem vettem fel annyira és tulajdonképpen elég levert vagyok. A Working in Groups vizsgám eredménye is 8 lett, ami elég jó, tekintve, hogy az átlag olyan 5-6 lehet, durván 2-es otthon.

A főnök elfelejtette kifezetni a fizumat, de rászóltam és egy részletet azonnal átualt. ami jól jött, mert hiába kerestem könyvtárban egy könyvet ami sürgősen kell jövőhétre, nem találtam és bizony meg kellett vennem. De amint lehetőségem lesz rá eladom. Gondolkoztam rajta, h megtartom emlékbe, de ez még nekem is sok egy könyvért: 87 eu. Az árából vehetnék másik 7-et a használt könyv kereskedésben. Az a másik hét szerintem együtt értékesebb, mint ez az egy.

Szóval kezdődnek az új tárgyak. Egyszerűen nem tudok eleget aludni. Mindig fáradt vagyok. Nemcsak a meló, a tanulás az itteni és az otthoni tárgyakra együtt kimerít.

     Részvétem K. Gabriella hozzátartozóinak.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!

A fenti kód értelmezése: hallgatói szám: jegy

Igen, megcsináltam! És nem csak átcsúsztam a vizsgán 5,5-el, hanem 8 lett. Alig hiszem el. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - Gyöngyi fut még egy kört a szobában. Ez az első vizsgám eredménye, a Cross-Cultural Psychology-é. Vagy 30x leellenőriztem a kódot, hogy tényleg az enyém-e, még most sem hiszem el.

 Bár Katám megdicsérte az új kinézetet, megint váltottam. Végre volt időm egy kicsit ezzel is pepecselni és mostmár teljesebb az oldal. De örülnék neki, ha valaki elárulná, hogy hogyan kell az egész hátteret befesteni és a képet kicserélni...

Egyrészt nagyon nincs kedvem tanulni, másrészt tényleg nem árt részletezni ezt a képet, mert itt elég nagy kultusza van, nem ok nélkül, tegyük hozzá. Nem sok mindenre emlékszem, de csak összeszedem:

Az éjjeli őrjárat címet nem a festő adta, A lövészegylet kivonulása lehetett az igazi.  A kép felső részén fel vannak sorolva a képen látható személyek neve, kicsit később került rá a névsor. Talán nem is ő festette rá, de erre már nem emlékszem. Feltételezik, hogy saját magát is ráfestette, a háttérben egy alak pipeskedik, csak a szeme látszik ki. Mivel éjjel van, kicsit furcsa a lány alak a képen, állítólag ő volt a festő első felesége. Az alakok egyenként álltak modellt, a művész rakta így egybe.

A kép többször sérült. A haborút túlélte, de valamikor amikor elszállították egy kis darabot levágtak belőle, a másolatokból tudják, hogy valamikor hosszabb volt. Aztán a hetvenes években a kép találkozott egy nem éppen ép elméjű tanárral, aki kissé összeszabdalta... sikerült a rekonstruálás, bár egy helyen a kutya hátán még látszik a nyoma.

A termben kiállították azokat a fegyverek tipusokat, dárdákat amiket a képen is lehet látni. Nem tudom, hogy említettem e már, de a korábbi képeim között ott van, hogy 2 orosz szobrász kiönötte a figurákat, és beállították a kép szerint őket a Rembrand téren. Na, azt sem szabad kihagyni. Lenyűgöző.

A múzeum boltjában, meg a városban is lehet kapni, kis night watch figuráktól kezdve, póló, táska, bögre... ilyennel még nem találkoztam. Szép kis ipar épült a múzeumokra.

Bár egy kicsit megkönnyebültem, hogy túl vagyok a vizsgákon, a melótól még nem szabadultam meg és a szakfordítói vizsgámtól sem, és ugyanolyan fáradt vagyok esténként. A munkát utálom, nincsenek valami jó kollégáim, ki is panaszkodtam magam az egyik főnöknek, vagy valakinek aki a cégnél dolgozik (úgy tünik, hogy itt lapos a hierarchia szerkezet). Csinálnak egy könyvet a cégről, amibe beleteszik a fényképemet és az ötleteimet. Mivel ott rosszul működnek a dolgok ötleteim vannak bőven. A képet felraktam a netre. Szerintem nem olyan jó, de a pasiknak tetszik. Annál is inkább, mert a Vermeer képekre hasonlít (a fények miatt, de én is legalább olyan molettnek tűnök a képeken, mint a festményeken :-( 

Az ominózus interjú után elmentem a Rijksmuseumba, egy kicsit feltöltődni. Láttam az éjjeli őrjáratot, meg e Verneer képeket is ;-) A múzeum kivülről 15x akkora mint a van Gogh, de belülről, nos harmada. Éppen felújítás alatt áll, szóval azt tanácsolom az ideutazóknak, hogy csak akkor menjenek, ha fanatikus Rembrandt, Night Watch rajongók. Volt néhány fegyver, néhány váza meg tányér a 17. századból, de összességében nem olyan sok. Ami nagyon-nagyon tetszett az a két óriási babaház. Gyerekkoromban nem nagyon babáztam, de babaházat nagyon szerettem építeni anyukámmal. Na ez olyan volt, mint amit mi megálmodtunk, csak nem kartondobozból. Hatalmas, vagy két szekrény széles és magas ház, 3-4 emeletes, tapétázva, falfestménnyel, festményekkel, ezüst evőeszközökkel, porcelánnal. Állítólag még kert is tartozott hozzá, működő szökőkúttal. Ma már lehet sok hasonló müanyag babaházat kapni, de ez akkor is utánozhatatlan.

A múzeum shopban találkoztam egy magyar párral, nem mertem őket megszólítani, de az érzés leírhatatlan. Ott állok a polc előtt, valaki megszólal mellettem, és értem. És arról beszélnek, hogy mit kellene venni a gyereknek, de végül nem azt választják, mert ilyen hülyeséget is csak ajándékba venne az ember... Hát mit ne mondjak, könny szökött a szemembe... Annyira magyarok voltak :-)))

Amúgy a boltban ráakadtam egy gyöngyszemre, van Gogh életművéről egy jó kis vaskos  könyv leértékelve. Szépen begyűjtöttem... Meg ha majd megjön a fizu, talán már tudom gyarapítani az otthoni könyvtárat néhány angol ritkasággal.

Lezárult a vizsgaidőszakom, remélehetőleg... Ma meg volt a második vizsgám is. Nem igazán izgultam miatta, inkább amiatt, hogy odatalálok-e, mert valami olyan helyre rakták ki, ami még a térképemen sem volt rajta, de szerencsére van Google Earth, meg a tanárnak is írtam, hogy ez így nem lesz jó... A szokásos óriási terem, különálló padokkal. Ez a terem nagyobb volt, mint az előző. Komolyan gondolják a vizsgát.

Szerintem könnyebb volt, mint az előző, 24 tesztkérdéssel és 4 esszékérdéssel küzdöttem meg. A tesztek könnyebbek voltak, mert csak 3 lehetőség közzül lehetett választani. Ehhez a tárgyhoz meg csináltam plusz feladatot is, ami azt jelenti, hogy kapok egy pár plusz pontot is.

Ami nem volt fer, hogy nem tájékoztattak a vizsga menetról, proceduráról. Nekem idegen volt a tesztlap és arról sem tudtam, hogy ceruzával kell kitölteni. Volt valami a lapalján, de hollandul. Az óra értékelő lap is hollandul volt. De tanárnő lefordította nekem... ez van.

Beköszöntött a tavasz. Na, itt olyan itéletidő volt... Hó, jég, eső és napsütés felváltva. Tudom, hogy nehéz elképzelni otthon, hogy milyen a változékony idő. Én is hallottam korábban róla, de tapasztalni azért csak más. Reggel felkelek süt a nap, sehol egy felhő, indulnék melóba, de már esik, 5 percre rá már hó kap el, míg dolgozom kisüt a nap, majd vagy 2x hallom megint esik, hazafele jég, megállok, mert már tudom, hogy hamar elmúlik és tessék borús az idő, de semmi sem esik...

képek: http://indafoto.hu/amsterdam/husvet

Végül csak el tudtam menni egy kisebb összejövetelre, előhúsvétoltunk. Mivel az ötlet elég hirtelen volt, és azt kérték, hogy vigyünk valami kaját, felvetettem, hogy mi vigyünk húsvéti tojásokat. Mert mint kiderült annyira nem ismerik más vidékeken a szép piros vagy festett tojásokat. De vannak, de már csak csokitojás formájában. Szóval Pascalinnak és nekem nagy élmény volt, mert én tanítottam a tojásfestésre (kész szerencse hogy lehet kapni itt is olyan szinező tablettákat, de azért rajzolgattunk rá, jellegzetes magyar mintákat), ő pedig lelkes tanuló volt. Most komolyan ha valaki tudja, akkor kérem kommenteljen:

Létezik más olyan ország ahol locsolnak a férfiak???

Direkt megkérdeztem Florint - Romániából, gondoltom szomszéd ország, sok magyarral vannak közös szokások. A piros tojás stim, a többi nem. Van egy jópofa szokásuk a tojás feltörésére, ami nagyon tetszett, de a locsolásról semmi. Gyakorlatilag hülyének néznek minket. Miez? Miért? Ja, hogy nők, mint virág... értem. Szóval elég jól le kell írni.

A beszélgetéseknek nagyon szeretem ezt a szokás megosztó részét. Annyira mókás, annnyi kicsi különbség és már az egész teljesen más szinbe kerül. Például a frnaciáknak, nincs Mikulás - nem meglepő, sokaknak nincs. De van olyan napuk, amikor csak a kisfiúk, egy másik nap, amikor csak a kislányok kapnak ajándékot. Szóval az ilyenekért oda meg vissza vagyok.

A fenti kérdést kéretik komolyan venni.

Ma az Evolutionary Cognitive Psychology tantárgy keretein belül ellátogattunk Leidenbe. Ez egy aranyos város, ami félórányira fekszik Amszterdamtól. Csakhogy a városból nem láttam semmit!!! Őrület. Az időjárás kikészít teljesen. Reggel esett egy kicsit, eláztam egy kicsit, míg a vonaton ültünk sütött a nap, amikor odaértünk jeges szél fújt, aztán elkezdett havazni... Jeges szél és havazás nem kívánom senkinek. Elmentünk az ottani természeti múzeumba, de ahogy véget ért az idegenvezetés már jöttem is haza, mert kezdem rosszul érezni magam, és nem kellene egy megfázást összeszedni a vizsgák előtt, közben :-)

 Leiden National Museum of Natural History Naturalis: Mindenki számára izgalmas lehet, akit egy kicsit is jobban érdekel a biológia, mint engem. Bevallom az ahogy az evolúciót bemutatták at igen hatásos volt, az nagyon tetszett. A múzeum ezen részét két emeletre osztották. Az alsó szinten a múlt, felette a jelen és a két szintet az életfa köti össze. Kicsit nehéz elmagyarázni, mint ahogy az evolúciót is nehéz levezetni. A földszinten csigavonalban halad az idő, ábrákkal és kőzetmintákkal mutatják be, hogy milyen volt akkoriban. Aztán jönnek a fajok is. A fajok ábrái, csontjai, preparátumai össze vannak kötve egy csőrendszerrel, ami mutatja, hogy miből mi lett, ez a rendszer felvezet a plafonig és második emeleten kis lámpák vannak elhelyezve a talajon az élőlény előtt, hogy na ez fejlődött ki belőle. A középen álló fa, ami összeköti a 2 emeletet, tulajdonképpen egy neon fényű, üveg henger, aminek vannak szintje. A különböző korok tehát látszanak az első emeleti talajon csigavonalban és függőlegesen a fán. Hogy ez miért is jó nekünk? Van egy számítógép, ami irányítja ezt az egész rendszert, merthogy az egész villódzik, világít, kissé kaotikus ha nem érti az ember. Ki lehet választani egy fajt- mi az emberrel játszottuk el, ekkor a fénycsík végig megy azokon a csöveken, amin az ember fejlődése végig ment és kijukad a plafonon... Aztán lehet választani a köztes fajokból is, mondjuk valamelyik hal elődünket, a rendszer pedig megmutatja a fán, hogy melyik korban élt, melyik faj az a csőrendszeren és még a talajon is van egy fény csík, ami szintén az időt jelzi. Elég komplex. Nagyon-nagyon hatásos. Ha lesz gyerekem és biosz órán az evolúciót tanulja ide biztos elhozom valahogy.

Apropó gyerekek. Mint valami játszótér, talán ezért nem is fogott meg annyira. Egyszerűan túl zajos volt. itt éppen szünet van, szóval sokan beszabadultak a múzeumba.

Az idegenvezetés része volt egy kis játék is, emberi koponyákat kellett sorba rakni, megjelenésük szerint - persze nem igaziakat. Jó játék, sokat lehet tanulni belőle, de ismételten inkább gyereknek való volt ez is. De azért tetszett...

A múzeum központjában - ők írják a honlapjukon, igazából szerintem a központ ez a fa - egy forgó földgömb van. Az energiáról szólt volna a kiállítás, de igencsak unalmasnak találtam úgyhogy gyorsan átugrottam, meg a múzeum többi részét is. A preparált állatok nem igazán vonzanak... Sokszor még az állatkert sem tetszik, ez már igazán sok volt. Meg kell hagyni nagyonszép gyüjteményük van.

Miután teljesen átáztam a jeges, havas esőben most süt a nap... Az időn egyszerűen nem lehet eligazodni. Képeket nem igazán tudtam készíteni, azt a párat feltöltöm és rákerestem a múzeumra a neten, azokat is megtaláljátok majd közte. Az evolúció című képen látható az első és a második emelet. Sajnos, csak az első emelet teteje, éppen ki lehet venni a cvsöveket, amik most éppen nem világítanak, amúgy elég szép látvány. Egy másik képen a már említett a második emeleti padló látható.

  Lehet, hogy hülyén hangzik, de mostanában az édességek jelentik a kikapcsolódást és Amszterdamot, úgy általában. Próbálom magam féken tartani és nem költeni rá, de ha dolgozom és van rá pénzem, akkor miért ne. Otthon néha-néha megengedhettem magamnak egy kis csokit, mondjuk 2 hetente. Vettem volna én többször is, de nem tellett.

Most nagy átlagban mindig van kéznél 2 csomag stroopwafels – holland édesség, syrup waffles, erre teljesen rászoktam, minden ebéd után ez a desszertem; valami újat is kipróbálok, vagy rég látottat– most éppen néger csók, ami angolul Angel Kiss J; valami amit el tudok vinni – ez egy édes kekszféle, hasonló a mi Jó reggelt!-ünkhöz,; csokis keksz vésztartaléknak, ha elfogyna a stroopwafel, és mert sokféle van belőlük, és általában hogy tudjak rágcsálni valamit- gumicukor. Ez van mellettem… A hűtőben lekvárok, joghurtok, pudingok. Mikor mi.

Asszem ideje vigyázni a súlyomra… de imádom próbálgatni őket!!!

Igérem megpróbálok több mindent leírni, csakhát mostanában nem sokminden történik, és ami történik az inkább a melóval kapcsolatos és mint olyan nem érdekes.  

Vasárnap én csináltam a reggelit a hotelben. Alapjába véve mindenki szereti csinálni, de nekem nem jött be. Ugyanis az okosok, engem, mint kezdőt, első nap beosztottak a legforgalmasabb napra. Szóval asztalt leszedni, teríteni, mosogatni, kávét főzni egyszerre, aztán meg takarítás is... eléggé lefárasztottak.

A vizsga előtti éjszaka felhívott a főnök, hogy nem akarom-e kedden reggel a vizsga előtt(!!!) elválalni a reggelit... nem tudtam eldönteni, hogy most kiröhögjem, vagy elküldjem a francba... Finoman visszautasítottam nagylelkű túlórát célzó ajánlalát. hahaha

Mostanában nem sokmindent találok a szobákban, borralvalót csak 1x (kérem, ha mentek hotelbe, hagyjatok borralvalót, így szokás). És néha újságokat. Ami ha angolul van elteszem, mert otthon méreg drága és ritkaság. Először örültem a búlvár lapnak, mert hát kit érdekel a tartalma, angolul van és jó nyelvgyakorlásnak, de ezeknek az újságoknak minden 2. oldala reklám. Komolyan nem viccelek, nem csak "úgy mondom" rendszerint a jobb oldalt olvastam, mert a balon reklám volt. De megtartom őket és haza is viszem, mert ha úgy adódik és képes leszek annyit fejlődni, hogy meglegyen a felsőfokum, akkor szeretnék angolt tanítani és arra már rájöttem, hogy sokkal könnyebb ha van kontaktus a kultúrával. Egy ilyen újság pedig közelebb hozza az angolt egy tinihez, vagy akárkihez. Olyan jó érzés volt elterülni a díványon és lapozgatni...