Egy egész kellemesnek mondható hetet töltöttem otthon. A kellemes részét persze csak a családnak és a barátoknak köszönhetem. A kellemetlen részét az egyetemnek. A vizsgát sikeresen letudtam -5! - ezzel megvan a felsőfokú szakmai írásbelim. Soha sem hittem volna, hogy eljön ez a nap. Őszintén szolva azt hittem, hogy a középfokúval lezárult angol nyelvű karierem. De úgy tűnik korán sincs így. Nagyon megszerettem a nyelvet-nyelveket, nem akarom soha abbahagyni a nyelvtanulást.
Tehát a kellemetlen rész: annak ellenére, hogy bíztam benne, hogy csak 2 napot kell az egyetemen töltenem - a vizsgákat - és a családdal lehetek, az egyetemen voltam szinte egész héten. Hála a Tanulmányi Osztály lelkes szervezésének. Nem részletezem, aki egyetemista az tudja, aki nem az is előbb-utóbb megismeri. Régen beszéltek velem ennyire ocsmányan, megalázóan és lenézően. Vajon miért is szeretek itt lenni?
Az első 2 napom nagyon szép volt. Mindenen nevettem. Nem sokan örülnek a 10 forintosnak, sokat nevettem a biciklin- még a felnőtt biciklik is kisebbek, mint az itteni bicajom (és megmondaná valaki, h minek montainbike az Alföldre ???), és persze a magyar lépcsőket is megmosolyogtam. Elég könnyen lépkedtem rajtuk, a holland lépcsők után.
Aztán jött a hétfő és reggel bementem az egyetemre. Kisebb sokkot kaptam. Kezdjük a busszal. A buszsofőr nem köszön, mindenki mogorva, az emberek nem figyelnek egymásra, valaki rálépett a lábamra és azt se mondta, h bocs. Utbaigazítást kérek, meg se hallják. Egyszerűen tényleg sok volt. Értettem, h mit beszélnek körülöttem az emberek, ami fura volt. (hazafele a kocsiban még angolul gondolkodtam) Teljesen meg voltam rémülve. Nem tudtam hova tenni a helyzetet. 10 éve járok Debrecenbe, de most ez a kis út nagyon sok volt. Nórival találkozni valóságos megváltás volt, mint mentőmellénybe kapaszkodtam bele. nélküle nem éltem volna túl azokat a napokat. Szerdára végere sikerült újra adaptálódnom. Ami nekem feltünt, hogy az emberek öregek. Még a fiatalok is öregesen viselkednek. Elég korán megtöri az élet a magyarokat ez az életvitel. Először arra gondoltam, h csak én mozgok Amszterdamban olyan környezetben, ahol nem fordulnak meg öregek. De igen, vannak, csak beleolvadnak a fiatal környezetbe... Szines ruhákat hordanak, többség furge, aktív, kirándulgat, bicajozik, fut. Lehet, hogy van egy enyhe gerontofil hajlamom, de tény, h a 40-60 év körüli hapsik jól néznek ki. Mi meg próbáljuk csak szétnézni a kocsmákban... Erről még írok, ha láttam a vidéki életet.
Csak összehasonlítás képen: amikor visszatértem Hollandiába a buszsofőr rám szólt, h nem kell fizetni. Ma sem tudom, h miért volt aznap ingyenes a helyi járat, de nagyon jól esett.
