Mivel már egy jó hónapja, hogy itt vagyok, itt az ideje, hogy összegezem az eddig történteket. Már biztosan mondhatom, hogy felnőttem. (Pszichológiai értelemben a felnőtté válás kicsit szigorúbb, mint az ahogy képzeljük.) Magamra főzök, mosok, takarítok, magam kenyerét keresem, tanulok és megvan az érett párkapcsolat is (már amennyire a webcam engedi). Egy hónap alatt kialakítottam egy új életet. Másik ország, másik nyelv és más barátok. Nyilván vagyok tartva, van bankártyám, szállásom és hivatalos, bejelentett munkám. Első alkalommal dolgozom bejelentve... :-) azért egy pszichológus állásnak jobban örülnék. De majd az is lesz. Új barátok is vannak egyetemen, koliban és munkahelyen egyaránt. És persze olyanok is akikkel nem akarok találkozni... Mindenez elég jól hangzik, és folyamatosan kell magamat emlékeztetnem, hogy ez azért valami, elindulni Derecskéről és az emberi agy microcolumnus-airól angolul tanulni, mert elég nehéz mindezt összeegyeztetni és néha képes vagyok kiborulni.
A szerepeim pedig ütköznek. Egyik nap takarító vagyok, másik nap egyetemista, harmadiknap pedig túrista. Mostanság az első kettő kiszorította a túrista Gyöngyit, de a vizsgák végeztével újra járom a várost. Van egy új munkatársam. Na, pont az ellentétem. Olyan mint Joe. Lengyel fiú, aki előtte Írországban dolgozott, de itt jobb, mert legális a fű. Sokkal lazább, mint én, állandóan emlékeztet, hogy lazítani kellene, hogy vegyem könnyedebben, amitől nekem csak még nehezebb, mert ráébreszt, hogy mennyire le vagyok terhelve.
