Végre hallok, ami társasági életem fellendülését jelenti.
De ez csak úgy volt lehetséges, hogy elmentem az orvoshoz, aki kimosta a fülemet. Ez persze nem lenne olyan izgalmas, ha nem hollandokról lenne szó. Egészségügy. Hmmm. Lépésről lépésre elmesélem, mert a különbség óriási. Először is van egy előszoba oda érkezünk meg először, onnan csak egy ajtó vezet a recepciós pult felé, és egyszerre csak egy ember mehet be. Ott felveszik az adatokat, tb kártya stb. Aztán a váróba irányítanak és várunk. De nem birkák, nézzük, hogy ki jött meg utánunk, hanem az orvos kijön és szólítja a beteget. Amúgy sem lehet követni, mert olyan gyorsan lerendezik a dolgot, hogy az emberek hamarabb továbbállnak. Nem olyan nagy különbség, de ez szerintem csak annak tudható be, hogy a munkát időben kezdik el és elegendő létszámban. (Istenem, amikor a nőgyógyásznál kétszer fél napot vártam, mire felírták egy gyógyszert…) Az orvos. Amikor beléptem, nem értettem, hogy mi van. Ezt most komolyan mondom. Van úgy, hogy az ember érzi, hogy valami nem stimmel valami hiányzik, de nem tudni, hogy mi az. Két perc múlva rájöttem.
Először is, nincs gyógyszerszag, az a jellegzetes rendelő szag, sem a váróban sem a rendelőben. Másodszor: az orvos mosolyog, kezet fog, bemutatkozik. Semmi ’én vagyok az orvos innen az asztal mögül’ póz. Harmadszor, ami a legjobban tetszett: a rendelőben csak a beteg és az orvos, és senki más. Azt hiszem ennek mindenki örülne ha végre bevezetnék. Sehol nővérke, meg egy másik aki a 300 forintokkal babrál… Mint otthon– ismételten a nőgyógyásznál -, amikor egy rákszűrésen (ami kétségkívül elég intim dolog) az orvososon és rajtam kívül még 2 vagy 3 ember volt benn. Már nem is tudom túl nagy volt a tumultus. És csodálkoznak, hogy a nők nem szívesen járnak nőgyógyászhoz…
Három perc beszéd az orvossal és tovább irányít a nővérkéhez, aki nem sokkal később szólít és elvégzi a szükséges beavatkozást. Ismételten kettesben, és kész is. Ó és negyedszer: a váró. Az a minimum, hogy van víz, de a felnőtteknek olvasó asztal, jól megvilágítva, újságokkal. A gyerekeknek játszóasztal játékokkal. És hangsúlyozni szeretném, hogy használható, jó minőségű és érdekes játékokkal. Csak azért mondom, mert tavaly többször megfordultam egy gyermekorvosi rendelőben, Debrecenben, volt ott valami ami régen játék lehetett, de a falról már mállott a peneszes festék. És az gyermekorvosi rendelő volt, de az itteni nem.
