Ezeket a rózsákat kivételesen magamnak vettem. (édesség helyett, elvégre mindkettő örömet okoz) Minek várjak én pasikra, romantikus rózsákra, amikor magamnak is megvehetem? Jó, nem teljesen uaz, de már eleget vártam a rózsacsokrokra, meg hercegekre...

 A napjaim elég unalmasan telnek. Nem mintha nem tehetném izgalmassá, de nincs kedvem semmihez sem. Munka után örülök, h pihenhetek, főzök és ennyi. Meg persze lelkiismeret-furdalásom van, mert már megint nem olvastam a szakdogához. Mondjuk ebben az esetben kifogás is van bőven. A téma megvan, de azt nem tudom, h helyes-e az elgondolás.

Készülök a szakításra. Egyre jobban összerázódtunk és ezért még rosszabb lesz a búcsú. Csak most legalább van időm felkészülni rá. Tulajdonképpen amióta összejöttünk ott lebegett felettünk Damoklész kardja. Már előre találtam magamnak néhány dolgot is, ami leköthet és profitálhatok belőle. Legutóbb verseket tanultam, most sminkelni tanulok.

A melót nagyon unom. Annyira örülnék neki, ha csak egyszer is keresztbe tennének nekem és én felkapva a vizet hirtelen felmondanék. Már nincs sok hátra, kitartok, kell a pénz, de akkor is. Pasikkal dolgozni rémálom. Pasik meg takarítás... könyörgöm. Ilyen dolog nem létezik. Tegnap és ma fél év után (!) volt ellenőrzés. Nehogymár akkor okosítsanak, amikor már megyek el. Persze a pasik miatt kellett... Szóval többet takarítást nem vállalok.