Folytatom a beszámolót. Második Párizsi napom, igéretesnek érkezett a Louvre miatt. Csakhogy már reggel fájt a lábam, de azért sem ültem fel metróra. Először lesétáltam a Bastille-ig, aztán Place des Vosges - egy szép park, körül régi épületekkel. Itt vett lakást annak idején Victor Hugo, megvártam a nyitást - mert hát persze amilyen korán csak lehetett elindultam - és szétnéztem V. H. lakásában is. Mert miért ne? Aztán St. Louis szigete, semmi érdekes, Panthéon viszon annál érdekesebb volt a Focault ingával és a sírokkal, majd a Sorbonne, Notre Dame. És itt telt be a pohár a franciákkal. Mindenütt csavargók, pénzt kunyerálnak. Először megkérdezik, h tudsz-e angolul és a gyanútlan túrista azt hiszi, h segítségre van szükségük - na igen pénzbelire. Amúgy az is idegesített, h tényleg nem tudnak angolul. Legalább a fővárosban kellene, legalább. A másik a francia hapsik. Nem lehet őket levakarni. Más mentalitás, nem tökölnek mint a hazaiak. De engem idegesített én nem szeretem az ilyesmit. Vannak olyan ismerőseim akiknek ez természetes, hát nekem nem. Az egyik csak nem akarta érteni, h akkor viszlát, én megyek, nem, nem kell elkisérni. Csak akkor vette a lapot, amikor rárivaltam, h ne érjem hozzám. Amúgy sem sok mindenkinek engedem meg, h hozzám érjen, egy vadidegennek meg főleg nem.
Ekkor már haza akartam menni. Csakhát a Louvre, az ugye még hátra volt. Na ide se szivesen megyek vissza mégegyszer.
Számomra egy múzeum csendes, ahol van idő nézegetni, merengeni. A Louvre nem ilyen hely. Hangos, zajos, sok a látogató. Talán túl sok. Sok túrista csak a főbb látványosságokat nézi meg, ott viszont tömeg van. Az meg, hogy majdnem minden sarkon a Mona Lisa néz vissza... ááá. Mona Lisa a Louvre Britney-e. Mindent megpróbálnak eladni vele, amit csak lehet a bögrétől a kirakóig. Elvileg láttam a festményt, gyakorlatilag nem. Ugyanis annyian voltak, h nem tudtam élvezni. (Fuck The Da Vinci Code!!!) Az egyiptomi és ókori Római, Görög kiállítás tetszett. És ott a tömeg sem volt akkora.
Aztán még volt pár órám, amit eltölhettem volna a Louvre-ban, vagy akárhol, de inkább a vasútállomáson vártam 3-4 órát a vonatomra. Elég fáradt voltam mozdulni is alig bírtam. De ez sem telt unalmasan. Merthogy valaki sikeresen elesett. erre nem is figyeltem fel, csak arra, kutyás őrök érkeznek. (számomra az is vicces volt, h állandóan bemonták, h a csomagokat ne hagyják magukra, persze nem a lopás miatt, hanem mert a rendőrség gyanús csomagként kezeli őket és elszállítják...) Szóval beletelt vagy 15 percbe mire végre stabil oldalfekvésbe tették (szerintem részeg lehetett), de sikerült úgy esnie, h beverte a fejét, ami elég erőteljesen vérzett. Szép zárás.
Párizsból csak egy szuvenírt hoztam, vettem egy szoknyát. Egyedül soha többet nem megyek Franciaországba.
