Ha valaki tudni akarja, hogy milyen Erasmusosnak lenni, a fenti filmet ajánlom. Szinte minden, ami a sráccal történik megtörént velem is. (kivéve, h nem csaltam meg a párom, de a szakítás az megvolt)
A filmben van egy jelenet, amikor az angol könyvmoly kiscsajt végre ki tudják rángatni a szomájából és elviszik bulizni. Akkor este a 'No women, no cry"-t éneklik, aztán összejön egy pasival. Ugyanez volt nekem is Adival. :-))))) (dal+könyvmoly csaj) Kettőnkről nem is akarok többet írni, mert egyrészt más blogolókkal ellentétben én teljesen felválaltam kilétemet és nem akarom kiteregetni magánéletemet, másrészt bár nem mondtuk ki, de nyilvánvaló, h egy nyári kalandról van szó, 2 hónap alatt, aligha fordulhat komolyra. (ha mégis, arról örömmel tudósítok)
Csütörtökön buliban voltam. Jó volt. És pont. Nem az én világom az igazi amszterdami buli. érdekes volt. Ezt is megtapasztaltam. Lehet, h az volt a gond, h egy kortyot sem ittam, drogozni meg főleg nem...
Megy a meló, néha randi, igazán nem érzem azt, h vége lenne itt az egyetemnek, meg aztán tanulni valóm is akad. Azt viszont érzem, h lassan vége az erasmusnak, ami rettentően elszomorít. Rosszabb lesz innen hazamenni, mint idefele. Nem tudok csak magyarokkal élni.
Eléggé megváltoztam, megváltozott az életszemléletem. Nem véletlenül éltem örökös nyomás alatt. Otthon mindennek meg van a maga rendje és ideje. Csináld meg az általános sulit - minnél több versennyel, minnél jobb jeggyel, középsuli - detto, csak szurj be egy nyelvvizsgát is, mert az KELL, innen egyetemre KELL felvételizni, mert különben lúúúúzer vagy, ki ne hagyd a jogsit, meg még nyelvvizsga, meg még ami belefér, aztán nem ártana, h találnál egy jó állást, de ne sokáig, mert tul képp 25 évesen már férjnél KELL lenni, és gyereket KELL szülni. Jön a tipikus nyelvvizsga téma: gyerek vagy karrier, el KELL döntened.
Na mármost én most abban az időszakban vagyok, amikor már szinte az összes barátnőm férjnél van, vagy már gyereket is szült és nekem is KELLENE... Az egyetemet is be KELLENE fejezni, mert már mindenki más befejzete. De már állást is KELLENE nézni, mert különben nem kapok semmit. ÉÉÉÉs pszichológus állást KELLENE, mert mi a jó nyűnyavajának szenvedtem akkor végig 5 évet??? ááááááá Sokan hihetik azt, h túlzok. De nem, ez így van. És ezt látom sok ismerősömön, a "kellek" uralják életünket.
Szóval, amit én eldöntöttem az nem az, amit majd megKELL tennem, hanem az amit nem akarok és kész. Nem akarok Mo-on élni, nem akarok újra összejönni Pítörrel, nem akarok csak azért pszichológusként dolgozni, mert itt az ideje, nem akarom magam korlátok közzé szorítani. Lesz, ami lesz. Lehet, h diploma után kimegyek 1 évre Au pair-nek, lehet, h visszajövök Amszterdamba, lehet elmegyek egy hajóra szolgálni... inkább a lehet legyen több, mint a kell.
A franc... a diákhitelt vissza kell fizetni...
Amúgy visszatérve a filmre, ugyanez történt a sráccal is. Visszatérve Franciországba, hiába kapott jó állást, nem találta a helyét a szűk falak közt...
