Többen visszajelezték, hogy külsőre simán megütöm a 10-et is. Köszönöm. Az az igazság, hogy a naivság merőn is bőven megvagyok 10. Az egész derült égből mennykőcsapás volt, ma sem értem, hogy hogyan jutottunk el ide. Józan ésszel nézve a dolgokat, soha nem is fogom megérteni, én nem hoztam volna ilyen döntést, én addig próbálkozok a megoldásával amíg az lehetséges. De Pítör nem ilyen, soha sem volt ilyen, mindig a legkönnyebb utat választotta, választja és fogja választani.
Gyászolok. Próbálok gyászolni, ami mindig nehéz. Pítörről nem tudok semmit, azt sem, hogy él-e vagy meghalt, azt sem tudom, hogy épp melyik országban van. És naiv vagyok? Ó, igen. Kiscsaj első gondolata: ó, biztos megbánta és felült egy repülőre és éppen ide tart hozzám… hahaha, verem a saját fejem a falba, hogy ilyen hülyeséget képes voltam kitalálni akár egyetlen percre is.Tehát gyászolok. Szerencsére itt nincs sok emlék, ami hozzáköt. Maci, Valentin napi levél, ajándék, ékszerek, fényképek be a sarokba, ne is lássam. A telefonban a képeket még nem tudom kitörölni, onnan nem lenne visszaút, azok a képek örökre elvesznének, naivság ez is, mert minek lenne rá még egyszer szükségem???
Reménytelen pillanatokban, amikor szép emlékek tolulnak a fejemben, arra gondolok, hogy hogyan viselkedett velem az utolsó hónapokban, ami jó arra, hogy elvegye a kedvem attól, hogy ostoba módon megpróbáljam megkeresni.
Az új hobby is hatásosnak bizonyul. Segít fókuszálni, és némi sikerélményt és nosztalgiát is ad (és jelentős mértékben csökkenti a könnycseppek számát). Nem, nem mondom meg mi az, bármennyire is kérditek. Idő kell a kivitelezéséhez, legyen annyi elég, hogy Pítör ezt az oldalam soha sem ismerte.
