Csak most jutott eszembe, hogy a blogomba még nem írtam a szobatársamról: Pascaline Aurejac-ról. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan hova valósi, mert már mindenhol lakhatott. Amióta letette az érettségit azóta az ellenkező irányba megy, mint a szülei :-) Félreértés ne essék, nincsek családi problémák, csak így alakult. Imád utázni és mégjobban szereti a különböző kultúrákat.
Éééés hamarosan férjhez megy. A barátjával kb. 1,5 hónapja döntötték el, hogy akkor itt az idő. Szóval szépen belecsöppentem a történésbe. A probléma az, hogy a barátja algériai, Franciaországban dolgozik, de állampolgársága még nincs meg, azt ugyanis ott nagyon nehéz megszerezni. Így, hogy felgyorsítsák a dolgokat összeházasodnak. A szülők jelentették az első problémát. Az édesapja addig nem akarta engedni a házasságot amíg meg nem kapja a srác az állampolgárságot. Mindenki érti miről van szó. De hamar megbékéltek és most ő szervezi az esküvőt. A másik gond a pénz volt. 3-4 hónap alatt összehozni egy esküvőt nem egyszerű. Úgyhogy előkerült anyuka mennyasszonyi ruhája és a nagyszülők gyűrűje. Olcsó megoldás és hihetetlenül romantikus. A harmadik probléma a barátok voltak, akik nyiltan kimodták, hogy kicsit elsietik a dolgot. Aztán mondtam neki, hogy "figyelj, nekem is van egy olyan barátom, aki nagyon hamar férjhez ment, a srácot meg alíg ismertem. Persze, hogy féltettem, de most irigylem a szép házasságukat :-P" Ami megnyugtatta.
Ami Pascalint illeti, nem is illene hozzá egy divatstudiós ruha. Nagyon konzervatív lány, de ugyanakkor nagyon kiváncsi és nyitott is új dolgokra. Erős értékrendje van, korához képest nagyon érett - hát ne akarjátok, h összehasonlítsam a 22 éves főiskolás csajokkal... Sokat tanul, de egy jó buli kedvéért otthagyja a könyveket. Erasmus pályázattal volt Olaszországban, tehát nagyon jól beszél olaszul is, meg a spanyolt is vágja. Négy világnyelvet tudni (angol, olasz, spanyol és francia) nem lesznek gondjai. Ezért irigylem. Az esküvő után Kanadába mennek, mert a barátjának ott lesz valami dolga, szóval ott is eltöltenek néhány hónapot, de ki tudja.
Mostanában olyan szép idő van, hogy kiültünk a csatorna mellé tanulni. Nagyon hangulatos volt. Persze azért többet beszélgettünk, mint tanultunk. Általában én elmesélem, hogy milyen Magyarországon és ő is hozza a megfelelő francia példát vagy különbséget, aztán jön az olasz helyzettel és megpróbálunk rájönni, hogy a hollandoknál hogyan megy, és fordítva. Ez akkor volt különösen érdekes, amikor az esküvőről beszéltünk. A magyar szokások nagyon újak voltak neki, amit én persze rettenetesen élveztem. (pl.: gyalog körbejárja a násznép a fél várost, közben pedig megállnak táncolni)
És ha a fényképekből nem derült volna ki, nagyon alacsony!!! Még nekem is, pedig én sem vagyok az a langaléta alkat. A tornasorban mindig az utolsó voltam, na ő kb, egy fél fejjel kisebb. Ezen mindig meglepődök.
