Fel evet toltok Amszterdamban, az Erasmus keretein belul. Most sajnos meg nincs netem, az egzetemrol irok, itt ugyebar nincs ekezet. Szoval bele is vagok:
Tegnap a repülőn megismerkedtem egy nénivel, aki segített, és én is neki. Neki volt egy kis helyismerete nekem pedig angol nyelvtudásom, meg a Jó barátokból Mónikás-mindent előre leszervezett habitusom, és mivel ő is Amszterdamba akart jönni ez jól jött. Bár semmilyen nyelvet nem beszélt hamarabb feltalálta magát, mint én. Csak odament egy busz sofőrhöz és „Amszterdam?” az intett, hogy nem, de rá is mutatott a jó buszra. Minek nyelvet tanulni? Erzsike néninek itt dolgozik a lánya, lehet h beajánl valahova, de nem hiszem. Most nem sok kilátást látok a munkára.
A repülőút izgalmas volt, minden csillog-villog kivéve magát a repülőt. Nagy a zsúfoltság, kicsi a hely és nem olyan modern, de amúgy ok. Készítettem 1-2 képet felszálláskor, de pont akkor beszélt hozzám Erzsike néni, így a legjobb részek kimaradtak. Nagyon gyorsan felszáll a gép, de amikor már fenn vagyunk, akkor olyan mintha megállna, mert a felhők alig mozognak alattunk. Izgalmas, amikor kanyarodik a gép és minden oldalra billen. Leszálláskor egy kicsit rázkódott, mert nagy szél van. Végül a repülőtérről busszal mentem Amszterdamba. Ez is gyors volt és itt még a buszsofőr is tud angolul. Ez az út nem volt különösen izgalmas.
Az elso repulo elmenyem volt.
