Hollandia olyan, mint az Alföld, csak már most zöld a fű és szebbek a házak, mármint amit láthattam, mert itt valószínűleg nincs gond a hangfogó falakkal, olyan magasak és olyan sok helyen vannak, h szinte nem is láttam a környéket. Amszterdam meseszép, már szemelkélt az eső mire villamosra szálltam, de szerencsére elkerült. Az emberek nagyon kedvesek, anélkül segítenek, h kérném és mosolyognak. Egy bácsi kinyitotta az ajtót, aztán elmondta, h számot kell húzni (mert hát a jegyvétel sem olyan mint otthon, hanem mint a bankokban, sorszámvétel van, csak itt hamar sorra is kerülünk.). Viszonylag könnyen megtaláltam az utam az irodába, egy valakit azért megkérdeztem, mosoly és tökéletes angol. Irigylem őket. Megint más csak néhány jó szót mondott, amikor meglátta a csomagokat és kérdés nélkül megmondta, h jó úton vagyok. Aztán az irodában egy kis koreai lánnyal beszéltem, vagyis beszélt, mert annyira hadart, h alig értettem. Fizetés, megkaptuk a kulcsunkat (volt egy kis keveredés a papírokkal). Minden rendben, gyorsan ment. Szerencsére a lakás pont az iroda mellett van, ami nagyon jól jött, mert addigra teljesen kifáradtam.Olyan nagy szél volt itt, h még a biciklist is lesodorta, engem meg a csomagokkal együtt majdnem elvitt. (Pedig együtt már
Meg átjött két szomszéd, orosz lány, akikkel valamennyit beszélgettünk, kb egy szinten vagyunk nyelvileg, így könnyebb. A szobatársam francia lány, már nem is emlékszem a nevére, szerintem ö sem az enyémre. Nem beszélgettünk sokat, mert én már feküdtem is le aludni.
